Hatásszünet
2020. május 3.
Fel nem vállalásod óta hosszú monoton az idő. Az élet, mint egy nyílegyenes kitaposott ösvény, mintaszerű állomásokkal az saját utamat is rutinná változtatta.
Téged országok választottak el tőlem, és ha néhanapján hazatértél, felbukkantál. Felbukkantál a legváratlanabb helyzetekben. Rá sem kellett nézzek a nevedre, a piszok rossz helyesírásodból már tudtam, hogy te hívsz újra kapuccsínózni. Azt mondtad, együtt tudsz élni vele. A hibáiddal meg a társtalansággal is. Baráti összejöveteleken leültél mellém. Csengetek a szavaid évek múltán is a fülemben:
-Nagyon jól nézel ki.
-Csodálatos anya vagy.
-Dögös vagy.
-Van rajtad bugyi?
-Mikor jössz kávézni?
-Tudod, én elfogadnálak két gyerekkel is.
-Örülök, hogy ismerhettelek és a barátomnak mondhatlak téged.
-Milyen bugyi van rajtad?
-Hamar összeszoknánk, jó páros lennénk.
-Nagyon csinos vagy.
Mint a vízimalom újra és újra felbukkanó lapátjai, ezek ismétlődtek. Ismétlődtek megszámlálhatatlan éven keresztül.
Soha nem gondoltam Rád, mint szóba jöhető hím egyedre, hiszen időközben férjhez mentem, gyermekeim születtek. Utólag tudtam meg, mennyire haragudtál arra, akit helyetted választottam. Nekem soha nem vallottad be. Haragudtál, hiszen Te is lehettél volna. Lehettél volna a Választásom, a Családom, a Jövőm, a Biztonságom, a Mindenem. Lehettél volna. Lehettem volna. De soha fel nem vállaltál. Nem volt bátorságod.Nem volt bátorságod egészen addig a napig...
(Kép forrása: www.dreamstime.com)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.