Hazafelé
2012. április 22.
Sötét az éjszaka,
mikor jövök hazafelé,
lábam lassan jár
a nedves fűben,
karomban két kenyér.
Zseblámpa
táskában szendereg,
maradhat még,
hisz a holdfénytől
oly világos az éj.
Meredek hegy,
sorjázó szőlőlugasok,
ébredező gyümölcsös,
köztük visz az út,
s én megyek hazafelé.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Várakozás teljes vers, remélem haza érsz hamar.
Pussz, Tündér
Kedves Virág!
Várakozás teljes vers, remélem haza érsz hamar.
Pussz, Tündér
Puszi!
Két sorod viszont telitalálat, továbbgondolásra érdemes - „Zseblámpa táskában szendereg” – „ébredező gyümölcsös „ gyönyörű metaforikus kép, amelyekre építeni lehet, és kell!
Több alliteráló sor is található a versben, mondandóját akár egy sorban is ki lehetne fejezni. Te megpróbáltál egy életpillanatot, amely valami oknál fogva számodra fontossá vált ( valószínüleg egy általad óhajtott cél elérése ) mások számára is megfesteni. Hogy őszinte legyek ez nem sikerült, mert pld számomra nem derült ki, neked miért fontos erről írni. A versek erős, mély érzelmi, esztétikai benyomásaink után születnek általában, ez miből táplálkozott?
Két sorod viszont telitalálat, továbbgondolásra érdemes - „Zseblámpa táskában szendereg” – „ébredező gyümölcsös „ gyönyörű metaforikus kép, amelyekre építeni lehet, és kell!
Egy csak egy régi próbálkozásom, egy emlékkép, arról szól csak, hogy milyen volt sötétben hazamenni a szőlőhegyre, semmi több. Tudod bezárt a Virtus, és egy-két emléket el szeretnék hozni a kezdeti botladozásaimból. :)
Már fogalmam sincs, hogy miből táplálkozott, vagy hogy miért volt fontos.
Tájképnek lehet, hogy jobb lenne, mint versnek. :))))
A dicséretet viszont köszönöm! :)
Puszi, V.
Nagyon kedves sorok.