Hazafele
2016. március 17.
Az otszavas jatek masodik fordulojara.
Utazni jo! Elutazni is, de hazafele, azert az kicsit tobb. Ulok a vonaton, es az a masfel ora, amig az IC beerkezik arra az allomasra, ahol at kell szallnom a helyi `vicinalisra` az csak az enyem! Felkeszultem az utra, ahogy illik. A Keletiben vettem egy rantott husos szendvicset, egy flakon uditot, es nehany noi lapot. Mikozben mellettem elsuhannak varosok, hegyek, volgyek, hidak, keresztezodesek olvasok. Kicsit mar huvos van, es eszembe jut, hogy bezzeg a repulon kapunk takarot, igaz egy eppen hogy csak takaronak nevezett valamit, de azert arra jo, hogy ne huljunk at. Talan legkozelebb hoznom kellene magammal valami utravalo pledet. Nem hozok. Enelkul is van eppen eleg motyom.
Ujsag. A fobb cikkekbe beleolvasok, aztan tovabb lapozva megallok a tarskereso oldalon. Nezzuk csak milyen nokre van kereslet. Levonom a tanulsagot, hogy sovanyabbnak es fiatalabbnak kellene lennem. De jo, hogy nem kell tarsat keresnem! A regi jo bevalt tarsam elfogad engem igy, 0regen, egy kis tulsullyal is. Tovabb lapozok a horoszkophoz, rutinszeruen olvasom, rendesen nem csak a szuletesi jegyem horoszkopjat, hanem az aszcendeset is. Erdekes, hogy az esemenyeim mindig az aszcendensemhez allnak kozelebb. Gyanus koppanasokra riadok fel. Kinezek az ablakon. Zuhog az eso. Nem is eso, jegeso! Jegfuggony! Gyonyoru szep innen a vonat ablakabol nezve. Bezzeg a foldeken, a kertekben mar nem ennyire szep - az eredmenye legalabb is. A jardarol a haz korul meg csak lesepri az ember a sok jeget, barmilyen oreg, kopott cirok seprovel, de a novenyek bizony tonkre mennek.
Kicsit meg sajnakozom, aztan visszamerulok az olvasasba. Kihasznalom azt a fel orat, ami meg az atszallasig hatra van. A vicinalison nem tudok mar olvasni, ott beszelgetni szoktam. Mindig akad ismeros az utasok kozott. Hol voltal, merre jartal, mit lattal. Vagy csak nezek ki az ablakon, es lesem, latok-e nyulat, ozet amint elfutnak a vonat zaja elol. Nemsokara a nagy hidhoz erunk, ahol a vonat a Tiszan duborog at, majd a kis hidhoz erunk, de itt mar erosen keszulodni kell, mert a kis hid az mar otthon van. Az allomason mar var a ferjem.
Hazaerve aztan az elso dolgom, hogy kilepek a cipombol, ugy szaladok vegig a lakason, hogy lassam, semmi nem valtozott amig oda voltam. Ferjem kiabal utanam: Papucs!!!
De jo! Hazaertem.
A bejegyzést írta: Cathy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Elég baj ez nekem! De most már legalább azt is tudom miért olyan alacsony a "toleranciaértékem"..., mert ha meglátogattad volna az "adatlapomat" - de még most sem késő - akkor a saját értékelésed, talán, ha nem is látványosan, de egy picit megnövelné... - mondom én, aki most pótoltam nálad ugyanezt. :-)
Ha te mondod, akkor biztosan igy van. En meg azt hittem, sokkal fiatalabb vagy nalam. :)
Koszonom a dicseretet!
Puszik! :)
Nagyon jóóóó! Ugyanazt tudom mondani, mint emillio, miért nem a cikkek közé tetted? Még nem késő. Pótold. :-)
Jééé Kati! Te annyi idős vagy, mint én voltam? :-)
Puszi
Koszonom a dicseretet!
Puszik! :)
Kedves Cathy!
A történeted kellemesen lágy, simulékony!
Miért nem a cikkek közé tetted?
Irgum-burgum! Most akkor hogyan
tegyem rá mind az öt pontomat?
Pussz: emillio
Koszonom az ot pontot meg igy is, hogy nem kerul bejegyzesre onhibambol kifolyolag. :)
Puszi. :)
Jééé Kati! Te annyi idős vagy, mint én voltam? :-)
Puszi
A történeted kellemesen lágy, simulékony!
Miért nem a cikkek közé tetted?
Irgum-burgum! Most akkor hogyan
tegyem rá mind az öt pontomat?
Pussz: emillio