Helló Cica és a magány
2011. szeptember 24.
Néha úgy rám tör a magány. Ennél már csak az a rosszabb, amikor mindez szentimentalizmussal is párosul. Ilyenkor szoktak nyálas vers-szerűségek kikerülni az ujjam alól. De most visszafogom magam és nem írok azért sem.
Azt mondják az okosok, hogy aki magányos, az társaságban/házasságban is magányos lesz. Régen azt hittem, hogy magányos vagyok, mert sokat voltam egyedül, és nem voltak igazi barátaim.
Ez a korszak után pedig jött az, amikor hirtelen túl sok barátom lett, és már jobb szerettem volna inkább egyedül lenni is néha. Lehet, hogy az a baj, hogy nekem soha semmi nem jó.
Anyám mindig azt mondta, hogy magamnakvaló vagyok. Aki magánakvaló, az magának való, nem másnak. Nekem régen tetszett ez a magányos farkas szerep. Pedig nyilvánvaló, hogy milyen szeretethiányos vagyok.
Most viszont azt szeretném, hogy azok, akiket igazán szeretek, a közelemben lennének. De túl messze vannak. És ez megint egy olyan nap, ami rossz nap.
Ma hallottam a tévében, hogy nem az a lényeg, hogy mit teszel a jó napokon, hanem, hogy mit teszel a rossz napokon. Hát én nagytakarítást végeztem.
Ma rossz nap volt. Olyan, amikor annyira fáj, hogy hiányoznak mások, mint egy tőrszúrás. Biztos az új gyógyszer teszi, hogy ilyen gyenge lettem lelkileg. Valószínűleg a hormonok. Remélem, hogy nem tart sokáig. Így elég nehezen viselem el magamat is.
Kérdezte is a zuram a Tibi, hogy mi bajom. De egy árva szó sem hagyta el ajkacskámat. Igaz, hogy sokat dumálok általában, de néha meg semmit. Napközben ez a semmit volt érvényben. Remélem holnap jobb nap lesz. Történhetne végre valami jó. Egy csoda. Már rég nem imádkoztam csodáért. És egyáltalán nem is imádkoztam. Úgysincs értelme.
Amúgy nem vagyok depis. Csak ez egy ilyen nap. Amikor a hiány erősebb, a megszokottnál. Van ez így jobb családokban is.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon szeretem ezt a dalt.Nálam most aktuális....
Szia Virág
Szia Virág
Kérésed parancs. Itt vagyok.
"...Oly távol vagy tőlem, és mégis közel..."
♥
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Nem érthetlek téged s nem érhetlek el.
Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
Te hallgatsz, s én érzem a szívem felel.
RÉKA:
Édes uram, óh nézz le reám!
Nyíló virág kerted alján.
Szívem szakad, ha rád gondolok,
Nélküled már elhervadok.
István a király
"...Oly távol vagy tőlem, és mégis közel..."
♥