Helyet változtatva…
2016. november 29.
Tegnap még elérhetetlen lett volna számára, ami mára a lehető legtermészetesebbé vált, igaz, hogy eddig nem is gondolt rá, hogy apró változtatással mindkettőjük egymásra gyakorolt hatása, egymáshoz való viszonyulása, a légkör, de még a hangulat is megváltozhat.
Elképzelhetetlen volt a rendhez szokott anya számára a rendetlenségnek még a látszata is. Kínosan ügyelt arra mindig, hogy első ránézésre is, ha valaki váratlan betoppanna szerény otthonába az utolsó szegletig minden, nem oda való se keltsen benne különösebb zavart, egyetlen mozdulattal eltüntethető, változtatható legyenek a tárgyak.
Nem. Az anya nem volt rendmániás, legfeljebb igényes a környezetére, mindenből hozott magával egy parányit otthonról innen-onnan elcsippentve, emlékezetébe jól belevésve, hogy testvérei közül valamennyien megtalálták a számukra legtesthezállóbb feladatokat, amiben külön-külön jeleskedtek. Sokan voltak, így egymás között megoszlottak, idővel szinte természetessé váltak még az elsőre elképzelhetetlennek vélt háztartási munkák is, szüleik legnagyobb örömére. Egyedül csak így tudtak felülemelkedni a nehézségeken, hogy mindenkinek meg volt a maga vállalása, reszortja.
Hiába teremtette meg azonban és tartotta a lehető legtermészetesebbnek, hogy mindazt, amit egyszer megtanult, alkalmaz, a saját otthonában nem akadt lelkes követője. Minden apró változtatásért megharcolt, de a kívánt eredményt így nem érte el.
Akkor döntött úgy, hogy minden eddigi gyakorlaton változtatni fog és nem ragaszkodik többet az eddigi megszokott életmódjához, a külön szoba illúzióját is elfelejti, a rituálékat, amit szeretett már úgyis rég nem annak megfelelően gyakorolja, bármelyik sarokba is próbál visszahúzódni, úgysem lehet magában, amikor a szoba túlsó végén megszólal a lánya:
- Anyu, gyere, kezdődik a Charlie sorozat...
- Még nem az, amit én szeretek, ez a nyugis Charlie.. - felelte az anyja, de miért nem adsz rá egy kis hangot, így nem tudom, mikor fog kezdődni, ami engem is érdekel?...
- De téged úgysem érdekel, mert mindig pötyögsz valamit... - Anyu, mit írsz már megint?
- Egy hozzászólást írok, lányom... már hányszor mondtam, szeretek olvasni másokat és mindenkinek jólesik, ha hozzászólunk. De ha mindig közbeszólsz, elveszítem a fonalat...
Nem telt bele sok idő és ugyanez pepitában többször is megismétlődött a nap folyamán, de már élesebben. Elment a kedve az egésztől és kikapcsolta a gépet. Már a kedvenc sorozata sem érdekelte, úgyis csak ismétlés.
Miért ne hagyna fel ezzel egyszer s mindenkorra? Elérve talán azt, hogy ott érezzék jól magukat immáron mindketten, ahol éppen vannak?
A gondolatát tett követte és azzal vigasztalta magát, úgysem tudta volna elkerülni az alapos takarítást így ünnepek közeledtével, ami rá vár, belevetette magát a sűrűjébe, és a kisszobával kezdte, amit szinte kifordított önmagából. Olyannyira, hogy a lányának még tetszett is a végeredmény, amikorra felfedezte. Naná hogy alapos munkát végzett, hiszen estére már ő maga szeretné birtokba venni nem csak a helyet, de ágyat is változtatva, a lánya meg a kanapét nézte ki magának, fekvőhelyül.
Rá is ment szinte a teljes napja, volt is hidege-melege, mire a bútorokat ismét a megfelelő helyre csúsztatta, megszabadulva végre a felesleges, csak a helyet foglaló „terepasztaltól”, ami nem is azt a funkciót töltötte be idáig sem, amire eredetileg szánták. Az ágyat pedig - amit amúgy már régóta ki szeretett volna próbálni, mert nem értette mi baja a lányának, miért panaszkodik annyit, hogy közel van a földhöz - könnyen elérhetővé áthelyezte.
Majd ő megmutatja milyen könnyedén le lehet mondani az eddig megszokottról!… Az volt a határozott elképzelése, ha eddig nem volt jó, és mindenki a maga kuckójához, szokásaihoz ragaszkodott okkal, ok nélkül, majd most megtanulja értékelni azt, ahol éppen van, nem pedig birtokolni a tárgyakat, hanem használni. Ezzel a kis helyváltoztatással az anya azt is elérte, hogy egy napja végre ismét rendet tudhat maga körül az egész otthonában.
Másnap reggel!
- Mi ez az éktelen zaj? - kérdezte mintegy még öntudatlan önmagától...
- Csak a kukásautó, anyu! - felelte a másik szobából átkiabálva a lánya.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém, ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, saját magunknak kell néha kicsit változtatni a megszokottakon, más nem teszi meg helyettünk,ill. a "külső"változások csak rontanak a helyzetünkön..
Érezzétek jól magatokat az "új"helyen.:-)
- Milyen volt az alvás a kanapén? - mert látom a franciaágy, ami sokkal kényelmesebb alvást biztosított volna a számára, érintetlen...
- Nagyon jó! - feleli, erről legalább fel tudok kelni... - ja kérem, van egy kis pocak.
- Szóval akkor tetszik ez a változtatás? - kérdezem és látom, hogy szinte minden lámpa világít, ami viszont nekem nem tetszik...
Szóval van még mit csiszolni ezen, de - tudod - nem adjuk fel!
:-)
Érezzétek jól magatokat az "új"helyen.:-)
Tessék csak úgy mesélni, ahogy Te érzed jónak! Én, mint olvasó (aki egyébként, ha rend-szertelenül is, :) de mindig olvas) kotkodáltam bele a történetbe!
Sejtettem, hogy Veletek történt, miközben biztos volt cseverészés is, amit ha belecsempésztél volna...
Más: "Jó napot!"....hát bizony nemigen mond a szerv ilyesmit, inkább a talpukba rúgnak, és megpróbálják elzavarni őket, ami legtöbbször nem sikerül, aztán elballagnak, egy kis toszogatás után....a szerv dolgozik :) :(
Ilyen világot élünk, de sosem volt ez másképp, csak kicsit jobb, vagy fordítva!
volt van lesz
mindig volt szegény
s nála még szegényebb
nehogy a földet tengelyéből
te csak úgy kidöntsed
gazdag is volt van lesz
s annál még gazdagabb
belőlünk lett azzá
lásd be hogy (okosabb)
ki most egy nemzettséget
így vagy úgy sanyargat
ha nem értenél ezzel egyet
véss a homlokodra tűddel
egy keresztet
hogy el ne feledjed
puszi
bakfitty
Azért csak kihoztam belőled ezt a versed,
hogy mi bár lehetünk "szegények",
de nem a fejünkre esettek,
tudunk valamit, annál is még többet adni,
ami nem csak egyeseké, de mindenkié lehet.
Ilyen a versben, a prózában egy élethelyzet kifejezése és ilyen volt a "Jó napot", amit már nem egyszer valakik átéltek. Hát a "szerv", mint mondod nem azt tette, ami a dolga lehetne...
Azért hallgattam a jó szóra, és tettem bele egy kis párbeszédet. :-)
Puszi
Sejtettem, hogy Veletek történt, miközben biztos volt cseverészés is, amit ha belecsempésztél volna...
Más: "Jó napot!"....hát bizony nemigen mond a szerv ilyesmit, inkább a talpukba rúgnak, és megpróbálják elzavarni őket, ami legtöbbször nem sikerül, aztán elballagnak, egy kis toszogatás után....a szerv dolgozik :) :(
Ilyen világot élünk, de sosem volt ez másképp, csak kicsit jobb, vagy fordítva!
volt van lesz
mindig volt szegény
s nála még szegényebb
nehogy a földet tengelyéből
te csak úgy kidöntsed
gazdag is volt van lesz
s annál még gazdagabb
belőlünk lett azzá
lásd be hogy (okosabb)
ki most egy nemzettséget
így vagy úgy sanyargat
ha nem értenél ezzel egyet
véss a homlokodra tűddel
egy keresztet
hogy el ne feledjed
puszi
bakfitty
Nagyon tetszik a stílusod, Éva.
Ha legközelebb úgy adnám elő, neked írnék, mintha az valaki másról szólna, de az mégis csak nem valaki másról, hanem rólunk szól, akkor is tudni fogod, hogy ez csak én lehetek... :-)
Evike, nagyon tetszik az irasod, de nem lett konnyebb az eletem azzal, hogy olvastam. Jo lenne tudni a pszichologiajat, a logikajat annak, hogy miert annak kell alkalmazkodnia, aki befogad. Persze lehet, hogy en csak az erem egyik oldalat latom, mert mind a ket fel meghozza a maga alkalmazkodasat.
Egyetertek. Fontos a rend az ember korul, fontos idonkent atrendezni, selejtezni, az frissiti az energiakat. Nagyon tetszik, hogy vegul a jo oldalara helyezted a hangsulyt ennek a valtozatasnak. Tanulhatnek toled. :)
Ebben is van logika, hogy úgy tudjál adni valamit, hogy közben észre se vegye a másik, hogy elveszel, hogy ebbe te is benne vagy...
Ahogy idősödök és egyre fáradok, rájövök, kevesebbre van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam. Nem az elszigetelődés a megoldás, azt én már kipróbáltam, nem ment. Egy "sarok" kibérelése... az majd idővel ki fog alakulni így is, ha nem, majd teszünk róla. Kitalálok valami mást, hogy 53 négyzetméteren mind a ketten jól érezzük magunkat. :-)
Egyetertek. Fontos a rend az ember korul, fontos idonkent atrendezni, selejtezni, az frissiti az energiakat. Nagyon tetszik, hogy vegul a jo oldalara helyezted a hangsulyt ennek a valtozatasnak. Tanulhatnek toled. :)
Hű, de sokat tudnék ehhez a kis gondolathoz hozzája szólani :)
Kb.10 évig voltam közös képviselő, így sok lakásban megfordultam, és természetesen mindenhol mást tapasztaltam, úgy kupi, mind rend terén is voltak ám változatok becsülettel! Néha egy kis ide-oda toligatás sosem árthat, aminek akadnak előnyei és hátrányai is, ez biztos így van! (le is írtad)
Talán egy megjegyzés, vélemény, annak jegyében, hogy talán nem bánod!
Jobban tetszett volna, ha úgy olvasom a történetet, hogy Veled és a környezeteddel történik meg a dolog, jelen időben! Most nem tudtam jobban megfogalmazni.
Puszi :)
bakfitty
Természetesen jelen időben zajlik az esemény, mint ahogy az is, hogy velünk.
A következőkben igyekezni fogok magunkról úgy "mesélni", mintha mi lennénk.. :-)
Puszi, Éva
Kb.10 évig voltam közös képviselő, így sok lakásban megfordultam, és természetesen mindenhol mást tapasztaltam, úgy kupi, mind rend terén is voltak ám változatok becsülettel! Néha egy kis ide-oda toligatás sosem árthat, aminek akadnak előnyei és hátrányai is, ez biztos így van! (le is írtad)
Talán egy megjegyzés, vélemény, annak jegyében, hogy talán nem bánod!
Jobban tetszett volna, ha úgy olvasom a történetet, hogy Veled és a környezeteddel történik meg a dolog, jelen időben! Most nem tudtam jobban megfogalmazni.
Puszi :)
bakfitty