Helyzetjelentés

2022. szeptember 13.

Vissza a naplóhoz

2020. október 31.-i jegyzet:

Még mielőtt magamra térek, a kutyámról írom a fejleményeket.

Hatott a gyógyszer, ami egyfelől szuper, másfelől viszont még nem zárja ki a nagy bajt, szóval ésszel kell örülni. 20.-án lett beadva neki, de úgy tűnt nem használ, mert nem javult, majd hirtelen elkezdett és amilyen gyorsan romlott addig, olyan gyorsan javult. Napok alatt lett egyre betegebb is, de napok alatt szedte össze is magát. Élénk, fut elém és ugrál rám, hív játszani, a szemeibe is élet költözött vissza, jóval kevesebbet panaszkodik, az is inkább nyüszögés, nem az a keserves nyüszítés, végre aludni is tud éjjel is, nappal is, nappal is ritkán nyüszög és visszanyerte az elvesztett bundája nagyrészét. Persze ez még csak rövid, pelyhes szőr, de valami legalább már fedi, nem a csupasz bőre látszik az egész hátsórészén. A sebei sem olyan rondák és nem gennyesek. Nem tudom, hogy ez csak átmeneti javulás-e (mert pár napja megint hullott ki egy kevés szőre, meg van egy-két új seb), vagy még fog tovább dolgozni a gyógyszer, de egy kicsit bizakodó vagyok a látványos javulás láttán, bár a doki mondta, hogy ez még nem zárja ki az immunbetegséget, szóval várunk. Még nem jött eredmény, de ha a múlt hétvégét, meg a mostanit nem veszem bele, akkor csak 8 munkanap telt el eddig és két héten belül kell elkészülnie, úgyhogy még időben vagyunk. Nem mindegy az sem, hogy ezt a várakozást milyen életminőségben tölti a kutyám és nagyon örülök, hogy nem kell a kínok kínját átélnie addig. Ha ne adj' Isten mégis el kell engedni, akkor sem úgy megy majd el, hogy végig szenvedett. Jó lett volna azt a 2 hetet megspórolni, ami alatt kínlódott, az viszont jó, hogy a közelmúlt és a jelen jobb állapotban telik a számára.

Nálam viszont visszaesés és romlás van. Furcsa ismét az ágyat nyomni és szarul lenni hosszabb ideje, mert már rég' volt ilyen és kezdtem elfelejteni, hogy milyen. Ami a romlást illeti, először az tűnt fel, hogy ha hideget fogyasztok, akkor amint a falat/korty eléri a nyelőcsövem egy bizonyos részét, megfagyaszt valamit a mellkasomban, ezzel érgörcsöt előidézve a szívtájékomon. Olyankor nyomást-szorítást érzek ott és az megy ki vállba, karba és hátba is, rossz közérzettel, időnként hányingerrel, izzadással megspékelve és le kell feküdnöm, mert kimegy az erőm is. Ha hideget fogok meg, akkor az érgörcs a karomon végigszáguldva ugyanolyan szívtájéki, majd vállba-hátba kiterjedő szorítást, meg rossz közérzetet eredményez, mint amit az imént mondtam. Elkezdtem az eddiginél is jobban figyelni és kerülni minden hideg dolgot, meg azt is igyekeztem elkerülni, hogy fázzak, mert az is a fentieket eredményezi és egy ideig ez megoldotta a gondot, azonban kb. egy hete megint rámjött az a tünetegyüttes, csak már anélkül, hogy kiprovokálta volna bármi és azóta sem múlik, sőt, ha véletlenül mégis fázom, vagy kénytelen vagyok hideg dologhoz nyúlni, romlik a szorítás és a többi. Még sosem volt olyan, hogy ne maradt volna abba és hogy provokáló tényező nélkül lépett volna fel, szóval lehet, hogy ezt már nem a szindróma csinálja. Beszéltem a dokimmal és a most következő héten utaztunk volna fel hozzá Pestre, erre a fater benyögte, hogy a pénz nagyjából csütörtök körül érkezik meg. Az csak azért gáz, mert akkor csak pénteken tudnánk utazni, de a dokit nem érnénk már el, mivel délig rendel aznap, szóval leghamarabb is két hét múlva jutok fel. Remélem addigra jobban leszek (azt mégjobban remélem, hogy addig nem romlik tovább a helyzet), mert már egy hete szimbiózisban vagyok az ággyal, mivel gyenge is vagyok, meg terhelésre fokozódik a fulladás is, a szorítás is. Csak addig kelek fel, amíg megcsinálom a dolgomat, mert a fater nem igazán segít, de ennek annyi előnye van, hogy amíg rákényszerülök hogy magam csináljak dolgokat, addig nem esem le a lábamról teljesen. Persze amikor végképp' nincs erőm megcsinálni valamit, akkor szólok neki, bár nem értem miért kell külön kérnem. Gondolom menekül, vagy frász tudja, mert ma sem nyitotta rám az ajtót, meg elkezdi az előbb, hogy csináljak magamnak teát. Mondom nem tudok most felkelni. "Miért?" Nem tudom melyik bolygón él... Pont a napokban hozta szóba a romlást, szóval képben van, talán pont ezért szelektál. A fogadott Tesóm meg halálra aggódja magát, vele volt egy kemény beszélgetésünk. Az volt kemény, hogy láttam min megy keresztül miattam és marhára dühít, hogy nem tudom megóvni ettől a tehertől. Annyit azért tehetek, hogy higgadt vagyok és ezzel megpróbálok Neki erőt adni, meg amennyire ebben a helyzetben lehet, próbálom megnyugtatni. Megkérdezte, hogy én hogy' vagyok ennyire higgadt, nem aggódom magamért? De, néha. Tegnap este pl. megint elkezdett össze-vissza dobogni a szívem, jött a hányinger, meg az adrenalinfröccsök és átfutott az agyamon a 3 évvel ezelőtti keringésösszeomlás, de azonnal csatornát váltottam, mert hiszem és többször tapasztaltam is, hogy a gondolatoknak teremtő erejük van. Percekkel később elaludtam és amikor felkeltem már jobban voltam, ami megnyugtatott. Azt akartam csak kihozni ebből, hogy természetesen néha megijedek, de nem adhatom át magam a rettegésnek és nem is fogom, nem is akarom. Pláne akkor nem tehetem meg, amikor a Tesóm retteg, de Istennek hála olyankor mindig teljesen higgadt vagyok és tudok neki segíteni. Inkább az zavar, hogy korlátozva vagyok és nem tudok tenni-venni. Az a fajta vagyok, aki mindig csinál valamit, szóval ez az egyhete tartó fekvés nem boldogít. El ne kiabáljam, enni még tudok és tartom egy ideje a 63 kg-t, bár már kezd az étvágyam kihagyni, de eszem, amíg tudok. Nem egy élvezet, miután hetek óta mindennek mosogatószer íze van, meg a szaglásom is csal és minden büdös. Ma volt először olyan nap, hogy végig feküdtem és felváltva aludtam-ébren voltam, de zömmel aludtam. Reggel megetettem a macskákat, azóta csak slagolni mentem ki, meg párszor felültem amíg bírtam, mert az sem tesz jót, ha az ember egyfolytában fekszik. Remélem holnapra több erőm lesz, de leginkább azt remélem, hogy mire Pestre megyünk, addigra jobban leszek. Egyelőre a döglődés jegyében telt az elmúlt hét szédelgéssel, fejfájással, gyengeséggel, rossz közérzettel, ízületi- és izomfájdalmakkal, meg a fent említett dolgokkal. A hangulatom ezektől függetlenül jó, mert a kutyám jobban van, a Tesómmal is összetartunk, egy kedves közös ismerősünktől is kaptam jó szavakat és támogatást, valamint amikor romlok, vagy csak visszaesem, rám nem negatívan hatnak ezek, hanem inkább erőt adnak, egy jó nagy löketet, hogy adjak bele mindent és a hitem is mindig erősödik. Ezek azért is jók, mert így őszintén és könnyen tudok erőt adni a Tesómnak. Fogalmam sincs mi okozza ezt a legújabb gondot, viszont nem félek, mert hiszem hogy Isten most is megóv!

A bejegyzést írta: Arnold91