Here I am

2022. február 5.

Vissza a naplóhoz

2016. június 20.-i jegyzet:

Próbálom nagyjából sorban leírni a dolgokat, de a csapongó fejem úgyis megy majd maga után.

8.-án elköltöztünk. Aznap már nem álltam neki kipakolni, mert hulla voltam. Másnap újult erővel nekiálltam a nyolcvanezer dobozt kiüríteni. A végén már untam, de legalább lekötött.
A hely csendes, jó a levegő, pár szomszéddal már megismerkedtünk. Tök zsír, itt cirkálnak a repülők sűrűn, hol permetező, hol sétarepülő, hol magán kisgép, hol utasszállító. Helikopter is jár. Maga a paradicsom számomra. :-D A neten olvastam, hogy 3500 ft a sétarepülés a szomszédos településen, 5000-ért meg már vezethetjük is a kisrepülőt. Előtte a földön elmondja a pilóta a dolgokat, meg ha kell, belenyúl a kormányzásba, de kis ideig mi vezethetjük a gépet. Erre fáj a fogam. ;-) Most a nyáron kipróbálom.
Építettünk egy kutyafuttatót apámmal, de a kutyák nem akarnak bennemaradni.
Szedtünk egy vagon cseresznyét. Apám alacsonyabb, azt' nem érte el a magasabb ágakat, ott ugráltam, hogy lehúzzam neki. :-D

Mióta itt lakunk, alig telt el olyan nap, hogy ne idegesített volna fel.
Életkedv 0, kínoz az is, amit lassan 20 éve cipelek, ezen a területen is kapom az ívet. Nem izgat, mostmár nem tagadom meg magam mások kedvéért. Mostmár annak is kell érvényesülni, ami nekem jó. Eddig úgy éltem, hogy megfeleljek a "normáknak" (ki dönti el, mi normális és mi nem?), meg a környezetemnek. Főleg apámnak nem fogok megfelelni, ha annyira sem tisztel, hogy ne úgy beszéljen velem, mint egy kupac kutyaszarral, mindenért ordít, hiába kérdezek, mondok valamit rendesen. Ha szólok, hogy ne ordibáljon, mert én rendesen beszélek vele azzal jön, hogy ő az apám, nekem kell csak tisztelni és kuss. Ilyenkor úgy felmegy a fos az agyamba, hogy elszáll és visszaordítok. Gátlás nélkül tapos bele az emberbe és fel sem tűnik neki. Ha szólsz, megsértődik. Terel, ha szembekerül a hibájával, képtelen a belátásra. Én mindig figyelmeztetem, hogy jól terel, meg nem hagyom, hogy elnyomjon. Nem köt hozzá semmi, mindent kigyilkolt belőlem.

Az állatok nagyon jól érzik magukat. Első naptól felszabadultan viselkednek, csak a macska sokkolt pár napig, de már ő is a régi. Majd lassan jön az új családtag is, a Gabi macskája.

Jobb az étvágyam, gondolom a más levegő megteszi a hatását, de a súlyom most sem változott.
Magamhoz képest sokat mentem, sokat is tettem-vettem, kapáltam, kutyafuttatót építettünk, füvet nyírtam, gyümölcsöt szedtem, faluba járkáltam le majd' naponta - fáj a lábam, de nem tudok itthon ülni - és belobbant az ízületi gyulladás; a térdeim fájnak, 2× akkorák, mint normálisan, a könyököm, bokám, csuklóm szintén mintha kalapáccsal lenne szétverve. Most le kell állnom, ami nehéz, mert az a fajta vagyok, aki nem tud megülni. Most fék behúz, mert ha tovább hajtom magam, tovább gerjed a fos és nincs kedvem kórházlátogatáshoz valami szervi gyulladás miatt. Így is átterjedhet, de ha provokálom, nagyobb az esély. Ha szerencsém van, akkor megállapodik az ízületeimnél, a mellhártyámon már rajta van jóideje és nem tágít.
28.-án megyek a havi kontrollra a háziorvoshoz.

Úgy látom szürkehályog van a kutyám mindkét szemén. Neki is megy ennek-annak, meg van hogy az ételt-vizet meg kell neki mutatnom, a székre felugrik, de leugrani nem mer, szólongat, hogy vegyem le. Majd visszük dokihoz, ha lesz pénz. 13 éves, persze hogy előjönnek már neki gondok.

A bejegyzést írta: Arnold91