újabb események régebbi események további események
22:11
Tündér módosította a naplóbejegyzését
22:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:47
EKbvtIaARmVg regisztrált a weboldalra
18:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:18
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Hétköznapi csoda a villamoson

2021. augusztus 22.

Vissza a naplóhoz

Egy négyes ülésszett bal hátsó ülésén utaztam, amikor a jobb első ülésre, váratlanul leült velem átlósan az a lány, közvetlenül a szélvédő mellé.
Láthatóan magas volt, nagyjából hátközépig érő, világosbarna, egyenes szálú haj ékesítette. Feltűnően tündököltek ártatlan, gyönyörű, égszínkék szemei, arca további részét azonban világoskék orvosi maszk fedte. Fekete, finoman cizellált, de mindent takaró inget hordott egy nagyjából 2-3 ujjnyira felhajtott, klasszikus farmerkék színű farmernadrággal, amely a jobb térdénél „gyárilag” meg volt szaggatva, s ami mögül láthatóvá vált térdkalácsa, amit világos, feszes és patyolat tiszta bőre fedett. Csak, amikor a be-be szűrődő napsugár rávilágított, akkor lehetett látni néhány pihényi kis szőrszálacskát a térdkalácsán. Átlagos nappali megvilágítás mellett, ez még az aprólékos megfigyelő előtt is rejtve maradt.
Nagy, fekete bőrbakancsot viselt.
Világos, krém színű táskáját - melynek egyik cipzárján egy fehér, fekete szemű és szájú, gombóc szerű kis állatkát ábrázoló dísz lógott - ölében tartotta, előtte egy papír táska volt, amiből egy nagyobbacska, bliszterbe csomagolt, fekete színű tárgy lógott ki, amely az ingéhez ért.
Jobb kezében, vékony, a készülékre simuló, fekete színű tokban tartotta okostelefonját és ujjaival görgette a kijelzőt, miközben tekintetét a készülékre szegezte. Körmei gyöngyház rózsaszín, egyszínű körömlakkal voltak kifestve. Bal keze könyökével elegánsan megtámaszkodott a villamos szélvédőjének belső párkányán, s amit bal keze ujjaival művelt, attól elállt a lélegzetem is:
Villámgyorsan beletúrt a hajába és kiemelt belőle egy nagyjából nyolc milliméter vastagságú tincset, amivel elkezdett játszani. A hüvelyk, mutató, nagy és gyűrűsujja köré tekergette, mintha csak egy fürge kígyóként tekeredne a haja. Bár a kisujja köré már nem tekerte hajtincsét, mégis az az ujja is részt vett a játékban. Ujjai olyan gyorsan mozogtak, mint ahogyan egy gyakorlott szövőnő dolgozik a rokkán. Hajszálai pedig a legkülönbözőbb formációban, villámgyorsan tekeredtek ujjai között.

Percekig tartott ez a spontán performansznak tűnő csoda, amit páholyból nézhettem, szó szerint tátott szájjal. Mivel rajtam is maszk volt, így nem volt feltűnő az, hogy tátva maradt a szám, amit jómagam is csak több perc után vettem észre.

Időnként bal kezével ijedten odakapott az ölében lévő, bliszterbe burkolt tárgy tetejéhez, s ekkor megszakadt az előadás. Majd újra a hajába túrt és egy vastagabb hajtincset varázsolt kígyóvá, ami olyan gyorsan tekeredett az ujjai között, mint egy megriadt Fürge gyík.
Egyszer csak felpillantott. Villámgyorsan egy picit arrébb helyeztem a tekintetemet, de ugyanúgy abba az irányba néztem, mint aki az ablakon át bámulja az utcát.
Utána újra az ujjait néztem, s a körülötte tekeredő hajtincsét. Leírhatatlan látvány volt.
Pár perc múlva riadtan felpillantott és a villamos hátulja felé nézett.
Utána abbahagyta ujjaival hajának cirógatását és pár pillanatra, finoman megtámasztotta mutató és hüvelykujjával arcának bal felét.
Szemöldökei - melyek kívülre haladva hosszának kb. 1/4-részben elvékonyodtak - felett és között egy alig észrevehető mimikai ráncocska keletkezett, midőn valami gondolat átfuthatott a lányon.

Egyszer csak váratlanul felállt és az ajtó felé indult. Megállt az ajtó előtt, s bal kezével a korlátnak támaszkodott.
Csakhamar megszólaltak a hangszórók: „A következő megálló… Fertő utca / Bihari utca.” A villamos megállt, s ő, amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan leszállt és eltűnt az utcán.

A villamos tovább indult, s csak egyetlen lényegi dolog változott meg, már nem volt látható az a csoda, amit ez a lány művelt.

Amikor már én is leszálltam és egyedül mentem a járdán, időnként be-behunytam szemeimet. Ekkor magam előtt láttam a lány végtelen szimbólumában tekeredő hajtincsét. S ekkor valami leírhatatlan boldogság fogott el.

Ez az írás azért született, hogy köszönetet mondjak ennek a lánynak. Azért, hogy megjelent a létezésben, s azért, hogy láthattam őt, s láthattam azt a csodát, amit a hajtincseivel mutatott.

- Suhanó Nyílvessző -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: