Hiányzol!
2016. július 28.
Vágni lehetett a sötétet,
bejártam a Mecseket,
rég nem látott helyeken jártam,
ide ültem, oda álltam,
kezemben hosszú póráz,
Goldira vigyáztam,
imitt-amott fiatal párok,
suttogva beszéltek,
láttam a kivilágított várost,
rá most felnézek,
évtizedeket bepótoltam,
ő hozzám beszélt,
én Terád gondoltam.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egy kiadós, hosszú séta, különösen egy szeretett kutyussal nagyon jót tesz a léleknek. Az ember magába- mélyed, előjönnek a kedves emlékek..Tetszett a vers...