Hogy-is kezdjem
2021. november 4.
Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. Az elmúlt egy hónap sok-sok kutyás oldal látogatásával, menhelyek regisztrálásával telt.
Igen, ha valaki éveken keresztül kutya társaságában élt, az mindig is fog kötődni hozzájuk.
Számomra, mondjuk úgy; furcsa, hogy a mentett, jobb sorsra érdemes kutyákat, olyan kitételekkel akarják örökbe adni, amit nem tudok elfogadni.
Az első kitétel, 18 és 60 év közöttiek fogadhatnak örökbe. Ugye 60 fölött már alkalmatlan az ember arra, hogy gondoskodjon egy rászoruló állatról. (Meg fél lábbal a sírba van! Idős kutyát ajánlottak, mondván talán lesz időnk még egymásra!)
Nos, ha ne adj Isten megfeleltem volna az első feltételnek, jött a többi. Többszöri látogatás, sétáltatás, kis ajándék, hogy szokjuk egymást. Ha eddig eljutottunk volna, az addig felmerült költségek megfizetése következett volna, ami nem kis összeg.
Majd jött volna a (család)látogatás, megfelelőek-e a körülmények az örökbe fogadható kutyának. (Olvastam cikket arról, hogy minden megfelelő volt addig, amíg a kutyát az örökbe fogadó családhoz kiszállították, de ott találtak; számukra nem megfelelő körülményt!)
Ha, netán eddig eljutottam, akkor következne az örökbe fogadott kutya utóéletének követése!
Ha lenne pénzem és az elveimmel nem ellenkezne, vennék egy kistestű, számomra megfelelő kutyát, aki lakásban tartható. Az oltásokat megkapná és minden olyant, ami számára a jó életet biztosítaná. Ha beteg lenne, a gyógykezelése sem maradna el.
Pontosan olyan felelősségteljes gazdija lennék, mint Kicsikének voltam, aki egy hónapja itt hagyott.
Kicsike időnként görcsrohamot kapott,de imbolygólábacskáival hozzám jött, hogy vegyem föl, úgy ahogy először tettem. Az emésztése rossz volt, időnként hashajtót kapott és a két gátsérv műtét miatt is közelebb kerültünk egymáshoz. A műtétekre és a gyógykezelésekre nem kéregettem senkitől pénzt, mert a biztosítás fedezte a költségek 80 százalékát!
Úgy gondolom az összes kutyával kapcsolatos regisztrációkat, oldal kedveléseket megszüntetem és várok türelmesen, hogy egy kutyus rám találjon!
Tudom valahol él egy kedves kutyus, aki akár pár éves és csak arra vár, hogy egymás életét bearanyozzuk.
Ja, nekem idegen a kutyák babának nevezése, puszilgatása, aranynyaklánccal megajándékozása és minden, ami (szerintem) nem tesz jót a kutyának.
De lehet sokat beszélgetni velük: ugye Kicsike?
2020.nov.4.
A bejegyzést írta: D Klári
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.