Hőhullám...
2018. augusztus 1.
Add már uram az esőt! - fohászkodom, de egyelőre csak a dörrenéseket hallom a távolból. Kétségtelen közeledik valami. Rég nem esett már, egy igazi nyári záporra vágyom és hogy addig se teljen semmittevéssel az idő, fogom a kiskapát és kivonulok az ablakom előtti előkertbe, hogy - versenyt futva az idővel - jó előre fellazítsam a növények körüli földet, csak ahol a papok táncolnak hagyom ki a meglepően laza szerkezetű talajt, aminek a felszíne az előző esőtől már rég simára kérgesedett.
A legjobbkor hagytam abba, mert e rövidke foglalatosságtól is már patakzott arcomról a verejték. Eközben érzékeltem, hogy feltámad a szél, egyre jobban beborul az ég és a dörrenéseket már a fejem felett hallom. Nem azonnal, kicsit még húzta az idegeimet, lesz-e ebből egyáltalán valami gondolatig jutottam, amikor leszakadt az ég és egy zivatar erősségű kiadós, majd fél órán át tartó zápor zúdult a kétségbeesetten menedéket kereső emberek nyakába.
Az égi csendes áztató eső helyett természeti csapásnak minősülő jeges zuhé alakjában szélvihar kíséretében érkezett csapadék ahogy végighömpölygött az utakon a legnagyobb örömömre szolgálhatott volna, ha nem követi az a fülledt, elviselhetetlen hőhullám...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.