I love you feleségek.hu
2018. február 4.
2011. MÁJUS 4.
Remélem sok ember érez hasonlóan. Azok is akik csak lopakodva térnek be hozzánk, és olvassák cikkeinket. Mert jó itt írni és olvasni...
Szeretek a feleségek.hu-n írni és olvasni (többnyire)!
Ez egy olyan hely, ahol azokat a képességeimet próbálhatom ki, amik az elmúlt időkben háttérbe szorultak. Soha nem tartottam magam írónak vagy költőnek, így nem is próbálkoztam az írással, mindaddig, amíg nem kezdtünk bele ennek az oldalnak a kialakításába.
- Na jó, megszületett egy-két versem előtte is, úgy kb. a fióknak...
Egyik gyöngyszem 1975-ből:
"Harminc éve szabadult fel hazánk,
a szovjet nép áldozatos harca után
épült az ország dolgoztak a kezek,
lassan begyógyultak a háborús sebek."
Mondhatom maradandót alkottam, mert még mindig fejből tudtam, nem sikerült elfelejteni...
Azután hosszú néma csönd, vagy legalább is írói válság. Egy szerelmes versem úgy 86-ból:
"Édes csókkal alszol el kedvesem,
virágok nyílnak néked szerelmesen,
lelkem mélyén szerelmem tükre,
szívem egyre csak érted lüktet."
Lehet nem a legjobb, de akkor ennyire futotta, és az érzések talán anno fontosabbak voltak, mint a stilisztikai finomságok.
Ahogy teltek az évek, én komolyodtam. Az írásigényem maximum a szerződésírásokban merült ki, az olvasási pedig ritka kivételtől eltekintve, a szakmai jellegű könyvekre korlátozódott.
Feleség, gyerekek, vállalkozás... Majd egy érdekes momentum. Édesapámról kiderült, hogy írogat. Olvasgattam a verseit, és tetszettek (párat fel is tettem a holt költőkhöz). Néztem, mint borjú az új kapura..., az én apám miket nem tud?!
A halála után kezdtük el szervezni a feleségek.hu táborát. Elkezdtem én is írni, azzal a címszóval, hogy indítsuk be az oldalt, kellenek a cikkek!
És éreztem, hogy egyre jobban megy az írás. Nagyon boldog voltam ettől. Csupa pozitív kritika -max egy-két rosszindulatú sértődött liba-, de alapvetően sikersztori volt az elmúlt másfél év az "írogatói pályámon".
Azt hiszem, ezt az egészet pont ezért hoztuk létre, hogy legyen tere az amatőr írogatóknak publikálni. Az oldal egy társas bloggá alakult. A feleségek.hu nem csak írási lehetőséget biztosított, hanem olvasókat is adott az íróinak.
A sok pozitívum mellett, azért egy-két rossz tendenciát is látok. Az amatőrjeink egyre fogynak, keveset írnak. Ez azt hiszem egy másik rossz tendenciával van kapcsolatban. Az oldalon megjelent az a fajta kritikai él, ami már túlzottan bántó lehet egy szárnyait próbálgató írópalántának vagy épp a konyharuhát billentyűzetre cserélő háziasszonyoknak. (Egy gyöngyszem, innen az oldalról egy huszonévesnek: "Ez maga a tömény borzalom! A milliónyi apró bomba alápörkölhetett volna a klaviatúrádnak! Akkor a gyanútlan olvasót nem éri kiheverhetetlen sokk." vagy egy másik: "Ez az írás valóban szörnyű! Ne haragudj, hogy ezt kell írnom, de egyszerűen kiráz a hideg tőle (és nem a jó értelemben véve!) :(" ) Ez akkor is riasztó, ha nem közvetlen őket éri a támadás.
Én azt gondolom, mindig meg tudtam magam védeni, meg is fogom az ilyen inkorrekt provokációkkal szemben, mert jól tudok érvelni. De ezzel az a baj, hogy a nyomát otthagyja a provokátor az írásaimnál. Így meg, azok akik olvasnak és éreznének magukban némi erőt, hogy tollat is ragadjanak, megijednek.
Ezúton kérek mindenkit, hogy aki sértődöttségből, méregből szól hozzá az írásainkhoz, az ezt szüntesse be! Én le fogom tiltani ezeket az embereket, lehet kitöröltetem hozzászólásaikat is. Nem azért, mert a kritikától félek, azzal nincs baj, én például igényelném is. A problémám a személyeskedésekkel, a vagdalkozásokkal, buta veszekedésekkel, a hangnemmel van. Mert azok károsak az írásaimra, és károsak az oldal image-ére nézve is.
Százszorszép mezőn,
nyílik a virág,
kapuját tárja elénk a rét.
I love you feleségek.hu
- Pinokkió -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Tündér!
Még ma is szeretem Pinokkiónak ezen régi írását. Azóta is szívesen olvasok régieket és újakat egyaránt és próbálok sok mindent megérteni, ami ez alatt a nem kevés ittlétem, a hét év alatt történt írók és olvasók között, közöttünk, és ami ma is "visszaköszön" és mint lenyomata a múltnak van jelen.
Mint ahogy én sem tudom elképzelni a jelent a múlt eseményei nélkül, így teljes és egész, éppen ezért maradok. De talán érdemes lenne azon elgondolkodni szükség van-e még a "kemény vitákra", vagy megértünk arra, hogy egyszer s mindenkorra töröljétek a lapról.
Bízom abban, ha képesek vagyunk változni és megújulni, akkor ez a lap a régi fényében fog tündökölni.
Szeretettel: Éva :-)
Utolsó gondolataiddal teljes mértékben egyetértek és magam is ebben bízok.
Többek közt ezért is várhatóak a változások. Dolgozunk is már rajta, de ez még a nagy tündértitok.
Pussz, Tündér
Még ma is szeretem Pinokkiónak ezen régi írását. Azóta is szívesen olvasok régieket és újakat egyaránt és próbálok sok mindent megérteni, ami ez alatt a nem kevés ittlétem, a hét év alatt történt írók és olvasók között, közöttünk, és ami ma is "visszaköszön" és mint lenyomata a múltnak van jelen.
Mint ahogy én sem tudom elképzelni a jelent a múlt eseményei nélkül, így teljes és egész, éppen ezért maradok. De talán érdemes lenne azon elgondolkodni szükség van-e még a "kemény vitákra", vagy megértünk arra, hogy egyszer s mindenkorra töröljétek a lapról.
Bízom abban, ha képesek vagyunk változni és megújulni, akkor ez a lap a régi fényében fog tündökölni.
Szeretettel: Éva :-)