Ideje van mindennek
2011. január 11.
Olvasom hajnalban az újságot, (mert ideje volt felkelni hajnalok hajnalán) azonnal középen, mert ugye a politika nem igazán érdekel, a halálozási rovattal meg mégsem kezdhetem. Szóval olvasom, hogy mindennek ideje van, és mindent a maga idejében kell elvégezni, hogy boldog emberek lehessünk. OK. Lássuk, mi mindent kell időben elvégezni, a maga idejében. Kezdjük azonnal a felkeléssel. Nekem ez a reggel öt óra nem tűnik igazán a megfelelő időnek, de lelke rajta, megteszem a haza és az Otthon érdekében. Írja még azt is, hogy kilenc előtt semmiképp ne induljunk útnak. Na, itt azért már vannak fenntartásaim a cikkíró elmeállapotával kapcsolatban, mert mutasson itt, Magyarországon egy munkahelyet, ahol a munkaidő (nem délutános és nem éjszakás műszak) tíz körül kezdődik! Mert ugye, ha kilenckor indulok otthonról, akkor azt a fránya munkahelyet el is kell érni. Azt is írja, hogy az étkezéseknek is ideje van, és meg kell adni a módját terített asztal és miegyebek formájában. Most magam elé képzelem a futtában bekapott szendvicsemet, vagy éppen az elfelejtettem ebédelni verziót és nevethetnékem támad. Kinek írták ezt a cikket, és hol? A legfontosabbat nem is írtam! Azt is írja, hogy a boldogsághoz elengedhetetlen egy pohárnyi vörösbor lefekvés előtt. Gondoltam, nem is olyan rossz ez a cikk. Főleg, hogy a mosás, vasalás, takarítás, főzés, mosogatás idejéről egy szót sem ejtett. Azt hiszem holnap hajnalban mégiscsak a halálozási rovattal kezdek. :-)
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nurse! Kedvenceim egyike vagy, szeretem írásaidat! Legyen szép estéd Orsolya
Szeretem a humort az írásaidban:-))
Puszi:
Judit
Bennünket ezek a álhírek már nem tudnak megtéveszteni. Meglepődne a cikk írója, mennyire téved. Persze ő valószínűleg az ideálisról beszélt. És mi hol vagyunk attól? Mi legfeljebb csak szeretnénk. Terülj asztalkám? Emlékeztet valamire, mostanság írtam ezzel a címmel egy írást. Számolom a morzsákat, azt is beosztással, haha :-)
Azért bosszantó volt egy kicsit. Olvason az ideálist, és teszem a megszokottat, ami sem nem egészséges, sem nem felemelő. De mit lehet tenni? :-)
Puszi:
Judit