Idióta
2012. július 14.
Két hónapja költözünk össze, a gyerekkel jöttünk ide, a pasimhoz.
Vannak konfliktusok, hol nincs?
Ma este a pasim 19 órára randira ment egy étterembe.
Egy nőcivel van még "tisztázatlan" megbeszélnivalója, akivel 2 hónappal ezelőtt kavart.
Mielőtt kilépett az ajtón, megkérdeztem: szex is lesz?
Mire azt válaszolta: nem tudom. Legalább azt mondta volna, áááá, dehogy.
Szánalmas seggfej.
A bejegyzést írta: Je t'aime
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
:-( Sajnálom Zsöti...
Csak a beleheccelt energiát, amit eddig ráfordítottam, hogy kihúzzam a lelki válságból, mikor egy éve otthagyta a felesége egy fess srácért. Akárhogy próbáltam egészségesebb, ésszerűbb életmódra sarkallni, annál inkább - bosszantásként - az ellenkezőjét csinálta.
Most már inkább magamra figyelek, meg az alkotói munkára. :)
Bocsáss meg, hogy így félig ismeretlenül belecsacsogok, nincs szándékom kioktatni téged, de nekem kicsit hamis ez az egész... Hol kezdődik a bizalom nálatok? Mármint egyáltalán miért kérdés egy 2 hónapos kapcsolatnál, hogy lesz e szex egy másikkal? Ha nekem tettek volna fel egy ilyen bizalom hiányos kérdést, valszeg csípőből vágtam volna oda, hogy naná, minden utamba kerülővel 2 is. (Amellett, hogy nem teljesülne ez, a sértés megtörtént részedről, tehát a visszavágás egyértelmű.) Az hogy te bizonytalan voltál a "tisztázatlan" megbeszélni való miatt, még nem jelenti azt, hogy dacból és sértegetéssel lehet kapcsolatot, bizalmat építeni. Szerintem. Emellett tény, igazán kellemetlen érzés, ha nem azt kapjuk amit várunk, feltételezem ezek után, más utat választasz, hogy eljuss hozzá, ha még akarsz...
Üdv:Ailet
a feleség se véletlenül hagyta ott.
Szia Je t'aime!
Bocsáss meg, hogy így félig ismeretlenül belecsacsogok, nincs szándékom kioktatni téged, de nekem kicsit hamis ez az egész... Hol kezdődik a bizalom nálatok? Mármint egyáltalán miért kérdés egy 2 hónapos kapcsolatnál, hogy lesz e szex egy másikkal? Ha nekem tettek volna fel egy ilyen bizalom hiányos kérdést, valszeg csípőből vágtam volna oda, hogy naná, minden utamba kerülővel 2 is. (Amellett, hogy nem teljesülne ez, a sértés megtörtént részedről, tehát a visszavágás egyértelmű.) Az hogy te bizonytalan voltál a "tisztázatlan" megbeszélni való miatt, még nem jelenti azt, hogy dacból és sértegetéssel lehet kapcsolatot, bizalmat építeni. Szerintem. Emellett tény, igazán kellemetlen érzés, ha nem azt kapjuk amit várunk, feltételezem ezek után, más utat választasz, hogy eljuss hozzá, ha még akarsz...
Üdv:Ailet
Nem 2 hónapos a kapcsolat. Több, mint 1 éves. Sőt, együtt is dolgozunk.
Az össze költözés a 2 hónapos. Mivel minden áron hagyományos, együtt lakós párkapcsolatot akart kialakítani, de ott volt benne a csavar: ha én nem vagyok nyitott erre, akkor jön más....Mint ahogy jött is 2 hónappal ezelőtt, meg korábban is. Tele van a város elhagyott, elvált asszonyokkal, akiknek szinte tök mindegy, hogy néz ki a pasi, csak legyen valaki. Nyomulnak is az ilyen elvált, látszólag egzisztenciálisan stabil urakra.
Nos, én próbáltam formálni, diétáztatni, sportra bírni, nem ment. Nekem viszont fontos, hogy egy férfi legyen férfias, tudjon nemet mondani a hasának és az egójának. Nem illünk össze semmilyen szinten sem.
Ahogy egy pszichotronikus mondta, akinél mindketten jártunk: sem elektron, sem proton, sem neutron szinten nem passzolunk. Nagy toleranciával lehet belelő valami, de a toleranciának is van határa.
Üdv., Zsöti
Szia Ailet!
Nem 2 hónapos a kapcsolat. Több, mint 1 éves. Sőt, együtt is dolgozunk.
Az össze költözés a 2 hónapos. Mivel minden áron hagyományos, együtt lakós párkapcsolatot akart kialakítani, de ott volt benne a csavar: ha én nem vagyok nyitott erre, akkor jön más....Mint ahogy jött is 2 hónappal ezelőtt, meg korábban is. Tele van a város elhagyott, elvált asszonyokkal, akiknek szinte tök mindegy, hogy néz ki a pasi, csak legyen valaki. Nyomulnak is az ilyen elvált, látszólag egzisztenciálisan stabil urakra.
Nos, én próbáltam formálni, diétáztatni, sportra bírni, nem ment. Nekem viszont fontos, hogy egy férfi legyen férfias, tudjon nemet mondani a hasának és az egójának. Nem illünk össze semmilyen szinten sem.
Ahogy egy pszichotronikus mondta, akinél mindketten jártunk: sem elektron, sem proton, sem neutron szinten nem passzolunk. Nagy toleranciával lehet belelő valami, de a toleranciának is van határa.
Üdv., Zsöti
Így kicsit árnyaltabb a kép, köszönöm, hogy megosztod velem is az érzéseidet, de még mindig nem értem, ha neked "kényszer" volt a költözés, akkor miért tetted meg? Rászorultál a lakhatásra? Persze van ilyen is. Megértem. Ha meg nem érezted úgy, hogy ez a szerelem megéri a költözést gyerekkel együtt, akkor mit is akartál vele elérni? Megtartani a pasit? Ez is egy fontos szempont, érthető.
Látom, hogy komoly elvárásaid vannak a másikkal szemben, gondolod, hogy tartós lenne, ha nem önmagáért változna? Ha szükségét érzi, megteszi amúgy is szerintem. Egy férfi attól férfi, hogy kockás hasa van? Nem azt mondják, hogy egy nőt a férfi teszi nővé és fordítva? Hát nehéz kérdés, ki mitől érzi magát jól a bőrében.
Én itt azt látom, hogy egyáltalán nem vagy biztos magadban (a nyomulós nőket említed), kit érdekel kik és hányan nyomulnak a pasimra, ha tudom, hogy szeret és bízunk egymásban? Bár ez még viszonylag friss kapcsolat (nem 8-10 éves) tehát megértem ha fontos, hogy a magadénak tudd őt.
Ha meg kijelented és biztos vagy benne, hogy nem illetek össze, akkor le kell vonni a megfelelő következtetések és tovább lépni valamerre. Vagy kompromisszumot köttök, vagy nem, de szerintem meg kell beszélni mindent őszintén.
Üdv:A
Megbocsáss, de kissé felelőtlen voltál. Nem magad miatt, az a Te dolgod, de a gyermekedet nem teheted ki egy olyan kapcsolat viharainak, amely meglehetősen gyenge alapokon áll.
Két hónap alatt nem biztos, hogy megismered a másik embert.
Tapasztalatom szerint senkit sem lehet akarattal megváltoztatni, ahhoz, hogy változtasson, nagyfokú szeretetre és tiszteletre van szükség a részéről, s ha ez megvan, magától alkalmazkodik az elvárásaidhoz is.
Az, hogy idegen nővel elmegy randevúra, azt jelenti, hogy máris kikacsingat a kapcsolatból.
Bocs, hogy ezt mondom.
Remélem, sikerül megoldanod ezt a helyzetet.
Sok szerencsét hozzá.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Szia Je t'aime!
Bocsáss meg, hogy így félig ismeretlenül belecsacsogok, nincs szándékom kioktatni téged, de nekem kicsit hamis ez az egész... Hol kezdődik a bizalom nálatok? Mármint egyáltalán miért kérdés egy 2 hónapos kapcsolatnál, hogy lesz e szex egy másikkal? Ha nekem tettek volna fel egy ilyen bizalom hiányos kérdést, valszeg csípőből vágtam volna oda, hogy naná, minden utamba kerülővel 2 is. (Amellett, hogy nem teljesülne ez, a sértés megtörtént részedről, tehát a visszavágás egyértelmű.) Az hogy te bizonytalan voltál a "tisztázatlan" megbeszélni való miatt, még nem jelenti azt, hogy dacból és sértegetéssel lehet kapcsolatot, bizalmat építeni. Szerintem. Emellett tény, igazán kellemetlen érzés, ha nem azt kapjuk amit várunk, feltételezem ezek után, más utat választasz, hogy eljuss hozzá, ha még akarsz...
Üdv:Ailet
Szia, Zsöti!
Megbocsáss, de kissé felelőtlen voltál. Nem magad miatt, az a Te dolgod, de a gyermekedet nem teheted ki egy olyan kapcsolat viharainak, amely meglehetősen gyenge alapokon áll.
Két hónap alatt nem biztos, hogy megismered a másik embert.
Tapasztalatom szerint senkit sem lehet akarattal megváltoztatni, ahhoz, hogy változtasson, nagyfokú szeretetre és tiszteletre van szükség a részéről, s ha ez megvan, magától alkalmazkodik az elvárásaidhoz is.
Az, hogy idegen nővel elmegy randevúra, azt jelenti, hogy máris kikacsingat a kapcsolatból.
Bocs, hogy ezt mondom.
Remélem, sikerül megoldanod ezt a helyzetet.
Sok szerencsét hozzá.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Bő 1 éve tart a kapcsolat. A gyerekek kezdettől fogva ismerik egymást.
Együtt dolgozunk, sőt, 1984-ben már jártunk is együtt.
Róla írtam a "Kan" című cikkemet. Tehát nem teljesen új a dolog. (Ami akkor nem működött, az úgy tűnik, most sem...)
Reggel-délben-este együtt voltunk-vagyunk. Itthon a munkahelyi dolgokat beszéljük meg, bent az otthonit. Nehéz külön választani egy ilyen kapcsolatban a munkát a magánélettől. Ráadásul ő a főnököm. Mivel egész nap együtt vagyunk, a keze alá dolgozom, ez olyan bizalmi állás is.
Estére elfárad a kapcsolat.
Eleinte fura volt, hogy hazajövök a főnökömmel, reggel meg bemegyek a pasimmal dolgozni, aki utasítgat erre-arra. :) Ott nem tudjuk 100%-ban lerakni azt, hogy férfi-nő vagyunk, itthon meg azt, hogy kollégák. Ott is beszólok neki, ha valami nem tetszik, ő meg itthon osztja az észt, mint a beosztottaknak.
Alapjában véve egészségtelen szituáció.
Én sportos, filigrán alkat vagyok, szeretem, ha a másik is rendben van. Neki erősen kellene ezen dolgoznia, és egy darabig ment is a fogyókúra, a sport. Ő is jobban érezte magát, a környezete is dicsérte, milyen sokat változott, jó irányban. Itt azonban megállt az igyekezet. Behabzsolta az elismerést, és kezdett lazítani a diétán. Nem kicsit, hanem mértéktelenül. Egy évig dolgoztam rajta, hogy lelkileg helyre rázódjon a házassági káosz, majd válás közben-után. Megcsinosodott, sármos lett, segítettem az új ruhatárat összeállítani, hogyan borotválkozzon, színeket, illatokat választottam neki, stb. Kikupálódott, és ezt észre vette más is. No azért még messze maradt az ideálistól, de jó volt az irány.
Ahogy jöttek vissza a kilók, és minden igyekezetem kudarcba fulladt, úgy lettem egyre ingerültebb, kritikusabb vele. Nagy tolerancia kellett a részemről, hogy elfogadjam úgy, ahogy van. Ő erre megmakacsolta magát és csak azért sem úgy csinálta a dolgokat, ahogy szóvá tettem. Az egymás mellett élés és dolgozás feszültségekkel telivé vált. Egyébként sem szerelmi kapcsolatként indult már a kezdetén sem. Mindegy.
Ami miatt ezt a naplóbejegyzést írtam szombat este, annak az volt az oka, hogy felháborítónak és megalázónak tartottam a viselkedését. Legalább várja meg míg visszaköltözünk, és utána kezdjen találkákba. Nem az zavart, hogy kitört rajta a kapuzárási pánik, menjen, érezze jól magát, de ne járasson le a város és az ismerőseink előtt.
Egyébként a beszélgetésükön kívül nem történt semmi, arra sem emlékezett másnap hogy nekem mit válaszolt, mikor kilépett az ajtón...
Bejárunk együtt dolgozni, megoldjuk amit kell, majd hazajövünk, és ülünk a monitorok előtt.
Mindenki a saját szobájában....
Lányok, valamit félreolvastatok. :)
Bő 1 éve tart a kapcsolat. A gyerekek kezdettől fogva ismerik egymást.
Együtt dolgozunk, sőt, 1984-ben már jártunk is együtt.
Róla írtam a "Kan" című cikkemet. Tehát nem teljesen új a dolog. (Ami akkor nem működött, az úgy tűnik, most sem...)
Reggel-délben-este együtt voltunk-vagyunk. Itthon a munkahelyi dolgokat beszéljük meg, bent az otthonit. Nehéz külön választani egy ilyen kapcsolatban a munkát a magánélettől. Ráadásul ő a főnököm. Mivel egész nap együtt vagyunk, a keze alá dolgozom, ez olyan bizalmi állás is.
Estére elfárad a kapcsolat.
Eleinte fura volt, hogy hazajövök a főnökömmel, reggel meg bemegyek a pasimmal dolgozni, aki utasítgat erre-arra. :) Ott nem tudjuk 100%-ban lerakni azt, hogy férfi-nő vagyunk, itthon meg azt, hogy kollégák. Ott is beszólok neki, ha valami nem tetszik, ő meg itthon osztja az észt, mint a beosztottaknak.
Alapjában véve egészségtelen szituáció.
Én sportos, filigrán alkat vagyok, szeretem, ha a másik is rendben van. Neki erősen kellene ezen dolgoznia, és egy darabig ment is a fogyókúra, a sport. Ő is jobban érezte magát, a környezete is dicsérte, milyen sokat változott, jó irányban. Itt azonban megállt az igyekezet. Behabzsolta az elismerést, és kezdett lazítani a diétán. Nem kicsit, hanem mértéktelenül. Egy évig dolgoztam rajta, hogy lelkileg helyre rázódjon a házassági káosz, majd válás közben-után. Megcsinosodott, sármos lett, segítettem az új ruhatárat összeállítani, hogyan borotválkozzon, színeket, illatokat választottam neki, stb. Kikupálódott, és ezt észre vette más is. No azért még messze maradt az ideálistól, de jó volt az irány.
Ahogy jöttek vissza a kilók, és minden igyekezetem kudarcba fulladt, úgy lettem egyre ingerültebb, kritikusabb vele. Nagy tolerancia kellett a részemről, hogy elfogadjam úgy, ahogy van. Ő erre megmakacsolta magát és csak azért sem úgy csinálta a dolgokat, ahogy szóvá tettem. Az egymás mellett élés és dolgozás feszültségekkel telivé vált. Egyébként sem szerelmi kapcsolatként indult már a kezdetén sem. Mindegy.
Ami miatt ezt a naplóbejegyzést írtam szombat este, annak az volt az oka, hogy felháborítónak és megalázónak tartottam a viselkedését. Legalább várja meg míg visszaköltözünk, és utána kezdjen találkákba. Nem az zavart, hogy kitört rajta a kapuzárási pánik, menjen, érezze jól magát, de ne járasson le a város és az ismerőseink előtt.
Egyébként a beszélgetésükön kívül nem történt semmi, arra sem emlékezett másnap hogy nekem mit válaszolt, mikor kilépett az ajtón...
Bejárunk együtt dolgozni, megoldjuk amit kell, majd hazajövünk, és ülünk a monitorok előtt.
Mindenki a saját szobájában....
Szóval, nem tudtam, valóban, ezeket az előzményeket.
A munkahelyen kollégák dolgoznak, akik sokszor több időt töltenek együtt, mint a családtagjaikkal.
De nem tartom jónak a kollégák közötti szerelmi viszonyokat, azok 90 %-a visszaüt, mint a bumeráng.
Üdv: Yolla
Szia, Je t'aime!
Szóval, nem tudtam, valóban, ezeket az előzményeket.
A munkahelyen kollégák dolgoznak, akik sokszor több időt töltenek együtt, mint a családtagjaikkal.
De nem tartom jónak a kollégák közötti szerelmi viszonyokat, azok 90 %-a visszaüt, mint a bumeráng.
Üdv: Yolla
Nálunk előbb a barátkozás volt, utána jött a közös munka.
A munkatársi viszonyból is lehet harmonikus párkapcsolat. Van rá példa minden cégnél, szerintem. Persze ennek több verziója létezik, mikor bujkálva, légyottokon randiznak, vagy céges bulin van egy etyem-petyem. :)
Van a barátaim között szépen élő, családot alapító házaspárok, akik kollégákból lettek azzá. Nem csaltak meg senkit, egyszerűen jól érezték magukat együtt munkaidő alatt és azon túl. :)
Igen, gyakran több időt töltenek egy cégnél összezárva a kollégák, mint otthon, és ugyan kinek mondják el legelőbb az otthoni gondokat, ha nem egy megértő kollégának, kolléganőnek.
Jó kis kanyart tettünk ebben a témában. :)
Köszönöm a válaszod,
Üdv., Zsöti
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Azért lehet hinni a férfiaknak, és bízni is bennük. :) Nem mindnek, persze.
Szerintem minden "párnak", akármilyen szintű viszonyban vannak is egymással, rendszeresen át kellene beszélnie a kapcsolatát. Nem várni, míg a vélt vagy valós sérelmek annyira felhalmozódnak, hogy csak vagdalkozni tudjanak velük egymás felé.
Hál' Istennek nincsenek tisztázatlan megbeszélni valóim. :)
Üdv., Zsöti
Én egyáltalán nem. :)
Csak a beleheccelt energiát, amit eddig ráfordítottam, hogy kihúzzam a lelki válságból, mikor egy éve otthagyta a felesége egy fess srácért. Akárhogy próbáltam egészségesebb, ésszerűbb életmódra sarkallni, annál inkább - bosszantásként - az ellenkezőjét csinálta.
Most már inkább magamra figyelek, meg az alkotói munkára. :)
ha vkivel 2 hónapja (még) kavart mire fel az összeköltözés?!
2 hónappal ezelőtt volt már egy mosolyszünet, akkor 3 hétig mással "járt".
Mivel több napig nem voltunk együtt (nem volt szex), így alakult (napi rohanás, munka, eltérő életritmus, stb.) úgy gondolta, hogy akkor mi nem vagyunk már együtt, és ismerkedhet...
Ez volt a kavarás része. Miután rájöttünk mindketten, hogy az elmúlt 1 évet nem lehet csak úgy lerakni, kibékültünk, és összeköltöztünk. Próbáljuk meg, hátha működik.
Megpróbáltuk.
Üdv., Zsötem
Ebből a kapcsolatból minél előbb ki kell lépni, amíg emelt fővel teheted...
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
Sajnos van arra is példa, rövidebb/hosszabb kapcsolatokban is, de ezt nem ilyennek gondolom. Értelmes emberek, értelmesen képesek beszélgetni. Ha már nem kőbunkót lengetünk, akkor kommunikáljunk ehhez méltóan. :)) Én ebből indulok ki.
Üdv:A