Így kell ezt!
2018. november 23.
Nem sok látnivaló van mostanában. A magamfajta nyugdíjas csak néz ki a fejéből, néha az ablakon át, és mit látok ma? Végre valami összehangolt, jól szervezett közmunkát.
Addig, amíg tavaly még vagy tucat ember húzta-vonta a nylont és hordták egy hatalmas kupacba a faleveleket, hogy aztán egy-két lapátoló ember alig győzve, vért izzadva - kitöltve a munkaidejüket - felhordta egy nagy teherautóra, kész izomláz, másnap biztos beteget jelentettek.
Ma csodák-csodája hatalmas fejlődést tapasztaltam.
Mindössze öt ember, azok közül is ketten munkagéppel és egy teherautóval felszerelve, a platón mindössze egy taposó ember gereblyézett csupán, végezték ezt a nem kicsit időigényes melót.
Nem nagy csinnadrattával jöttek és öröm volt nézni ezt a technikát, ahogy perceken belül felkerült a kisteherautóra az a rengeteg levél. Maguk után szinte megtisztult a tér és mentek tovább egy háztömbbel. Így kell ezt! Szakszerűen, összehangoltan, kevés ember igénybevételével.
Az üröm az örömben az egy héttel ez előtti munkálkodásuk volt, amikor jöttek, vagy egy tucat ember, kezükben azzal a "fúlyókával" felszerelve, akkora port kavarva maguk körül, hogy látni se lehetett a portól...
Lenne még min javítani! - gondoltam akkor és lehúztam a redőnyt. Bár tudom, innen bentről, a jó meleg szobából semmi sem drága. Kritizálni a legkönnyebb...
Nem is mondok többet semmit, mert, amit ma láttam, az mindenért kárpótolt.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.