Így még soha...
2018. május 10.
Soha így még nem örültem esőnek, mint ma, pedig utolért és telibe talált az Árkádnál. Mit bántam én, hogy szinte azonnal ázott ürge kinézetem lett, még hogy szaladni? Hová és miért? Még a nemlétező stílingem, de a hajam mindenképpen begöndörödött volna ettől a hatalmas zuhétól percek alatt, de még csak nem is kerestem egy eresz "alát", mert nem volt egy szabad hely se... Az adóhivatal kapualjából is kiszorított az összes ott dolgozó, nem is értem, miért tódultak oda olyan sokan, ahelyett, hogy szaggatták volna az istrángot...?! Ja, hogy ők is a buszra vártak?
Gondoltam, hogy Kertváros érintetlen marad, odáig nem ér el a Szent Péter keze, meg az esernyője, de ő másként. Csak addig maradt száraz, amíg le nem pakoltam otthon a hátizsákomat, ó de kedves? Aztán, ami belefért! Hagyva azért nekem még az eső előtt annyi kis időt, hogy végezzek, aztán beszaladjak,... mit mondjak, egy kis tereprendezés az ablakom alatti virágoskertemre, ráfért.., soha jobbkor!
Aztán, amikor megjelentek az első esőcseppek még azt is elfelejtettem, hogy tulajdonképpen nekem fájnak a lábaim, meg a derekam is... Az eső még hagyján, mit bántam volna én, ha bőrig ázok, de azok a villanások, dörrenések bekergettek! Így még soha..., mintha dézsából öntöztek volna?!
Hú, de nagyon kellett már ez az eső, nem véletlenül fohászkodtam az Úrhoz két napja, amikor felfedeztem, hogy már alig van öntözővíz a ciszternában.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.