Ijedtség

2018. május 12.

Vissza a naplóhoz

Ahogy mondani szokták, a bolond a saját kárán, az okos más kárán tanul. Sajnos megállapítom, hogy már megint az első csoportba kerültem.
Történt, hogy a kedves szomszédnőm valamelyik nap felhívott és elújságolta, hogy az éjjel valaki feszegette a garázsajtaját. Ez érdekes volt, mert nálam ugyanakkor másnap reggel az udvart és előkertet összekötő saját gyártmányú kertkapum tárva-nyitva állt, elhúzva előle a tekintélyes méretű, ménkű nehéz betontömböt, ami a zárat helyettesítette és azért tettem oda, mert azt még a kutya sem tudja elmozdítani. Eleinte nem is törődtem vele, talán szórakozott voltam és én mozdítottam el, pedig nagyon jól tudtam, hogy csak kora tavasszal metszegettem az előkertben, azóta nem jártam ott. Dehát az ember mindent megmagyaráz magának.
Most viszont megjedtem, bár nem vagyok félős, de a szobaablakom éjjel-nappal kitárva. Hogy Feco szavaival éljek, kicsit már "öregecske" vagyok( :-)), ki a bánatnak hiányzik, hogy éjjel jobbik esetben fejbekólntsanak?
Rögtön a cselekvés mezejére léptem és rendeltem egy mozgásérzékelőt itt a neten, ami elemekkel, szállítással együtt potom 4,5 ezerbe került...
Fel is szereltem. Sajnos ez még az én mozgásomat sem jelezte, viszont bekapcsolás után egyfolytában világított, így kikapcsoltam, ismerve az elemek működésének az időtartamát. Végül a bejárati ajtóra helyeztem, hogy legalább a fényében este a kulcslyukat megtaláljam. Meg a betörő is.
Szóval óvatosan az itteni vásárlásokkal...

A bejegyzést írta: Ilona