Illúzió
2014. október 12.
Buta kis gondolat motoszkál bennem,
Biztosra veszem, hogy itt vagy velem.
A párnára tettem fényképedet,
Hogy mindig lássál engemet.
Beszélgetek veled, mindig hallgatag voltál,
Csendben vagy, ahogy mindig is szoktál.
Együtt nézzük a Barátokat,
Senkitől nem fogadok el tanácsokat.
Nem engedlek el soha,
Ahogy elképzelem, az egy csoda.
Így nem érzem magam egyedül,
Szívem a magány elől menekül.
A bejegyzést írta: lsalamo
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tudod, hogy veled van. Akkor az legyen elég. Minél "görcsösebben" ragaszkodsz hozzá, az nem tesz jót Neked. El kell engedni.
Tudom, miről beszélek.
pusz:Klári
Ha újra és újra feltéped a sebet, s nem engeded el a szeretettet, soha nem gyógyul be a lelked.
Vigyázz magadra, neked még dolgod van a világban.
Üdv: Yolla