Ilonkának szeretettel!
2019. február 7.
Drága Ilonka!
Köszönöm kedves gondolataidat!
Hajdanán azt mondták nekem, hogy negyvenig még minden szuper és onnantól jönnek a fizikai bajok és szép lassan a leépülés.
Vigasztalásul és kicsit együttérzéssel mondom neked, a derekam és a lábaim én is érzem már, a fogaimból sincs meg mind a 32. De... És de...
Ebben a korban értem el oda, hogy imádom, hogy élőben is ki merem mondani a vélemények olyanoknak, akik rászolgáltak és legkevésbé sem érdekel, ha megpukkadnak. Én most tartok ott, hogy nem szégyellem, hogy van rajtam bőven mit fogni és nem csak a cicim gömbölyű, ha egyszer az úszógumim is hévvel markolják meg. Mégis kinek akarjak tetszeni? Elsősorban magamnak. És most először szeretem is magam így negyvenen túl. Egyszerűen csak kedvemre tojok a világ azon felére, akiknek nem vagyok fontos és csak azok érdekelnek, akiket én is érdeklek!
Végezetül pedig, olyan szívemből szóló szóló verseket írsz, amikre én sose leszek képes, és mindig örömmel olvaslak! Köszönöm, hogy vagy nekem és a mindenkori kedvességed!
A bejegyzést írta: kalozlány
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.