Ilyen az én szerencsém...
2019. december 27.
Kicsit belefáradtam a karácsonyi ünnepekbe-gondolom, többekkel együtt. Elhatároztam, ma csak téb-lábolok, nézegetem a fenyőket az ablakból, mert bár hidegebbre fordult az idő, sütött a nap. Néhány percre még a kertbe is kimentem, vittem friss vizet a madaraknak, mert a tegnapi befagyott. Az etetőbe kiszórtam a magokat. Általában már várják a madarak az eleséget, szinte percre pontosan időben érkeznek.
Ilyenkor aztán én is elhelyezkedem az ablaknál a reggeli kávémmal a kezemben, mert olyan üdítő látni, amint nyüzsögnek, röpködnek, veszekednek...
Most is ezt tettem és láttam, riadtan felrepülnek, mert -szerintem egy héja mint egy villám közéjükcsapott, elkapta az egyik madarat, szétmarcangolta és a tollak csak hullottak, hullottak...
Elkeseredtem, az ünnepi hangulatból visszazökkentem a valóságba.Ilyen az élet. A héjának is élni kell, egy másik élet árán...
Lehet tenni ez ellen valamit?
Kép:Net
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.