Indok
2020. augusztus 26.
Meg akartam változtatni veled az életem.
Az ébenfekete mámoros éjjel után sokkal tisztábban körvonalazódott, mit is szeretnék. A baj csak az volt, ezt a te szemszögedből nem láttam, nem sejtettem.
Augusztus közepén semmi kedvem nem volt a családi nyaraláshoz. Sűrűn elindultam egyedül, hallótávolságon kívül, hogy tudjunk telefonon beszélni. Biztattál, hogy érezzem jól magam. Bármennyire igyekeztem, nem sikerült. Hiányoztál, veled akartam lenni.
A döntésképtelen helyzetet tetézte a szűnni nem akaró fejgörcs. Soha ilyet még nem éreztem, semmilyen gyógyszerre nem reagált. Arra gondoltam, ha végre mindketten meghozzuk a megfelelő döntést, minden a helyére kerül, és a fejemben lévő fájdalom is elmúlik.
Meg akartam változtatni veled az életem.
Sokszor meséltél arról, amikor 17 éve találkozgattunk. Eleven emlék volt, amikor hazakísértél, és nem történt semmi. "Nem vagyok cukorból" emlékeztél még ennyi év távlatából is, amikor ezekkel a szavakkal arra biztattalak, hogy nyugodtan közeledhetsz, nem leszek elutasító. Akkor nem mertél. Óvatos voltál. Féltél. A bizonytalanságod csak a saját ágyadban szűnt meg olyan sok évvel ezelőtt. Akkor egyértelmű jelét adtam a legelső csókkal, hogy a tiéd akarok lenni. Te is ezt akartad, csak diszkréten. Akkor nem akartál felvállalni. Ugyanúgy nem akartál, mint 17 év elteltével sok-sok vágyakozással és beteljesüléssel teli hónap után.
Meg akartam változtatni veled az életem.
Csupán azt hagytam figyelmen kívül, hogy ezt csak én akarom erőteljesen.
Az adandó alkalmakat kihasználtuk a végletekig. Akkor is, ha éppen csak telefonon tudtunk beszélni pár percet. Aznap is te hívtál.
- Szia! Mondd, mi újság? Mit csinálsz?
- Szia! Egy hatalmas játszótéren sétálok.
- Egyedül vagy?
- Nem teljesen, a kicsi itt van velem, a nagyot várjuk, edzésen van. Te mit csinálsz?
- Rohanok. Alig van időm beszélni.
- Kivel rohansz?
- Egy ismerőssel.
Jött a szokásos homályos válasz, ha ködösíteni akartál. Pontosan ismertelek erről az oldaladról. A hanghordozásod is más volt, ha valamit el akartál titkolni. De nem faggattalak tovább.
- Harmadik nap van. Érdekel?
- Háááát.....mit is mondjak...
- Csak nincs valami baj?
- Nos...
Nem találtad a megfelelő választ.
- Nézd. Ne találkozzunk többet!
Nyögted ki végül. Deja vu... gondoltam. Megtetted harmadszor is velem. Pontosan azt, amitől rettegtem. Hiába kértelek annyiszor, hogy szólj előre, ne ködösíts, legyél egyenes. Gerinctelen voltál sokadszorra is.
- Van valami konkrét okod? Találtál valakit?
Próbáltam tisztázni a helyzetet.
- Ööööö....
- Légy szíves, legyél már korrekt velem végre egyszer!
- Ööööö....Meleg lettem.
Ennél ócskább indokot is kitalálhattál volna.
- Nos, azt nem hiszem.
Vontam kétségbe a hülyeséged. Értelmes indokot gyáva voltál kinyögni. Arra gondoltam, a fuvarjaid között biztosan akadt olyan, aki nem gomboltatta be a nadrágod, hanem boldogan teljesítette minden önző kívánságod.
Meg akartam veled változtatni az életem.
Sikerült. Te változtattad meg. Helyettem is.
Nélküled.
(Kép: Pinterest)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.