újabb események régebbi események további események
20:34
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:15
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:59
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:17
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Intenzív élmény

2022. január 26.

Vissza a naplóhoz

2015. december 21.-i jegyzet:

A kórság 2 hónapja 'alszik', de a front, a stressz, egy ereket károsító szindróma, meg egy problémás szív megtette az együttes hatását, bejuttattak így Karácsony előttre az Intenzívre, mert az élet úgy jó, ha zajlik. Már nem ott vagyok, de még nem rohanok előre.
A rosszullét előtt 3 napon keresztül furcsa volt a közérzetem, a vérnyomásom ugrált, veszettül megszédültem időnként, a szívem nyomkodott, félreütögetett és valami idegen érzés nyilallt bele néha, figyeltem is, hogy máshogy viselkedik, mint szokott, de elhessegettem a baj gondolatát. Gondoltam majd elmúlik, ahogy szokott, front van, biztos az buzerál. Az ominózus napon is fulladtam, erősen szédelegtem, meg éreztem a szívemet, de megint legyintettem rá, hisz' "majd elmúlik, mint máskor". Elmentem zuhanyozni és az egyik pillanatban jött az az addig ismeretlen fájdalom. Mintha villám vágott volna a szívembe, még a hátamban is éreztem, kicseszettül fájt, aztán csak szorított, mintha satu fogná a szívem tájékát és ment ki belőlem az erő. Összegörnyedtem, káromkodni akartam, de hang se jött a számból, csak valami rekedt nyekergés. Halálfélelmem lett. Leültem a kádba, aztán jobban lettem és lemosdottam, ahol még kellett. Mondom király, bármi is volt ez, már vége. Mire kimentem a fürdőből, ismét éreztem a nyomást-szorítást és akkor már fickándozott a szívem remegősen, ütemtelenül, majd mellkast döngetve, kipréselve a levegőt a tüdőmből, legalábbis olyan érzés. Máskor is csinálja a vibrálást, mivel pitvarfibrillációm van, szóval megszoktam, de az előbbiekben említett bitang erős mellkasi fájdalmat még nem éreztem soha azelőtt. Szokott nyomni, de ilyen bénító fájdalmat és szorítást még nem produkált sose', ebből leesett, hogy valami nagyon nem oké. Apám ekkorra hazaért és szóltam neki. Mondta, hogy pihenjek le, hátha jobb lesz. Lefeküdtem, de a mellkasi nyomás nem múlt el, beszélni csak fátyolos hangon tudtam, olyan volt, mintha nem lenne elég a levegőm és fájt minden szónál a szívtájékom, meg hányingerem lett mellé, a szédelgés fokozódott. Apám mondta, hogy maradjak nyugton, ne beszéljek, ne mozogjak, hív dokit, mert talán szívrohamom lesz. Nem izzadtam, de azt mondta, hogy az semmit sem jelent, mert van aki meg sem érzi a szívrohamot, én meg rosszul vagyok, ne várjam meg a bajt. Nem vitáztam a kórházat illetően, tudtam hogy ha tényleg gáz van, akkor életbevágó, hogy menjek. Csomó ideig vártunk, mire jöttek a mentők, ha szívrohamom lett volna, ott dobom fel a pacskert. Bevittek a sürgősségire, ott is tökölés volt, apám tajtékzott. Vérnyomásmérés, vérvétel, meg miegymás. EKG következett, aztán gondterhelt arc a dokitól. Szar vagyok az érzelmek leolvasásában, de akkor lejött, hogy valami nem tetszik neki. Azt mondja át kell küldenie a Kardiológiára. Áttoltak egy tolószékben a másik épületbe, de várnunk kellett, mert az ügyeletes doki az Intenzíven volt. 1 órát vártunk, közben csitítgattam apámat, mert gőzölt a feje, de sikerült megnevettetnem. Mondtam neki, hogy ha megkérdezik majd ünnepek után, hogy mit kaptam Karácsonyra, rávágom, hogy szívrohamot. A nevetés fokozta a rosszullétemet, szóval utána már csak ültem. Apám azon is morgott, hogy miért nem fektetnek. Megjött a doki és betolt a beteghordó. Ez az EKG sem volt jó, úgyhogy nem engedett felkelni, beszélni, mozogni, fel akartam ülni, de rámszólt. Átemeltek egy gurulós ágyra és azon tettem meg az Intenzívre az utat. Apámat elküldték haza, "majd értesítik" megjegyzéssel. Anginát állapítottak meg. Mondták, hogy nem szívroham, de könnyen azt okoz, szóval má' értem mire fel volt az intenzív ápolás. Áttettek a hordágyról az ágyra és olyan gyorsak voltak - vagy én voltam lassult? - hogy mire észbekaptam, már oxigéncső volt az orromban, infúzió a karomban, tappancsok rajtam. Ott nincs zuhanyozás, lemosdatnak. Volt szívultrahang, állítólag károsodva van a szívizmom - ezt a véremben is látták -, amit szerintük okozhatott a szindróma miatti rossz keringés is, mert elhal a vérellátás nélkül maradt terület, de a kórság is tehette a gyulladásokkal, meg a kóros vérszegénységem is, viszont még nem életveszélyes a károsodás szerintük, csak nem bírja a szívem a terhelést. Most próbálják javítani a helyzetet, a károsodott részt ugyan nem lehet feléleszteni, de javítani igyekeznek az erőnlétemen, meg kímélni a szívemet. Káliumot kapok, állítólag támogatja a szívet és terhet vesz le a szívizomról, szóval minél tovább próbálják óvni a működő részt. Azt mondták, hogy ha valamilyen beavatkozás vár rám, akkor előtte antibiotikumot kell szednem, nehogy gyulladás alakuljon ki a szívemben, mert halálos lehet, ugyanis állítólag az is gyilkolja a szívizmot. Rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok olyan jól, mint hiszem - sosem érzem a nagy bajt, most is 3 napig legyintettem -, hiszen nem poénból voltam ott. Aludni sem tudtam, mert csipogtak a gépek, meg rajtam volt folyamatosan a vérnyomásmérő és volt, hogy pont akkor mért, mikor félálomban lebegtem már, az első éjjel a lábam is iszonyúan fájt, meg másnap is, szóval akkor meg azé' nem aludtam. Kaptam fájdalomcsillapítót, hogy ne terhelődjön a szívem mégjobban. Retyóról, meg fürdésről szó se' lehetett, mert felülni sem volt szabad. Ágytálba kellett produkálni. Kajálnom csak levest, joghurtot, meg ilyen könnyű dolgokat lehetett, hogy ne terhelődjön a keringésem, meg a szervezetem. Lett egy felfekvésem, mivel nem kelhettem fel és csontos is vagyok, meg a keringésem is szar, könnyű így begyűjteni állítólag. Még csak a 2. stádiumban van a dokik szerint, szóval ha szerencsém lesz meggyógyul gond nélkül azt mondták, csak nagyon kell vigyázni, hogy tiszta maradjon és hogy ne romoljon. Negyedóránként fel kell kelnem, meg krémet + kötést kapok. Tegnapelőtt kiengedtek az Intenzívről a sima osztályra, itt már lecserélhettem az Ádám-kosztümöt, meg az ágytálat, zuhanyozhatok, mobilozhatok, nem csipog mellettem a monitor, nem gabalyodom a tappancsok vezetékeibe, meg a huszonnyolc infúzióba. :-D Kapok, de nem annyit, mint ott. Még figyelnek, mert nem vagyok jól, meg a felfekvést is rendbe kell tenni és egyebek. A Karácsonynak megint lőttek, legalábbis az otthoninak, de ez van.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: