Írás
2014. szeptember 24.
14 évvel ezelőtt vezettem naplót a napi történésekről, ami velem akkoriban történt. Muszáj volt. A túlélést segítette.
Sokáig azt hittem, ha sikerül megjelentetni könyv formájában, segítséget nyújthat hasonló helyzetbe került embereknek.
Tegnap rájöttem, már nem fontos. Nincs értelme. Régen volt, semmi értelme ma már foglalkozni vele. Azért furcsa, hogy változik az ember.
Olvasom az írásokat és sehova nem tudom helyezni magam. Komoly kritika esetén, biztosan a fióknak írnék ismét. Tényleg jó a lelkemnek, ha kiírok magamból sok mindent. De nem mindent.
A bejegyzést írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mindenki másért kezd el írni. Nekem nagyon hiányzott a munkám, amikor nyugdíjba kerültem, különösen az írás. Azt sem tudtam hirtelenjében mit kezdjek magammal. Megtaláltam ezt az oldalt és elkezdtem írni, ahogy jött.
Kezdetben bátortalanul, kevés önbizalommal álltam neki. (Visszaolvasva régi írásaimba rengeteg hibát találok és ma már sok minden másként írnék le.)
Komoly kritikákat is kaptam, amit jól, rosszul tűrtem, de inkább az utóbbi.
Volt elég bajom ebből!
Ma már egyre ritkábban fordul elő, mert másként kezelem, mint az elején. Annak, hogy itt vagyok lassan már négy éve.
Nekem az írás, amellett, hogy segített feldolgozni az életem során velem történteket, egyben szórakozás és kikapcsolódás is. Arról nem beszélve, hogy itt lehetek köztetek, mert az ember társas lény és valamiféle közösségre szükségünk van.
Klárikám! Nincs mese, ha egy kicsi késztetést is érzel, akkor írj, írj, írj!!!! :-)
Puszi,
Éva