Írói kávéház
2011. december 12.
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
(Mivel nem akarok senkit pellengérre állítani, így magammal kezdem.)
Mit jelent a mondatom így: "Lelke sötét lett, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé."
És mit így: Lelke sötétét, fekete lett, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált, de mindenek felett, híressé.
Kíváncsian várom a fejtegetéseiket.
Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!
/Az ötletet és a képet köszönöm a tündéreknek!/
A bejegyzést írta: bokorur
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Bokorur!
Miért nem mondta ezt előbb!? :-)
Belőlem hiányzik a felismerés, mármint az író szándékának a felismerése... vagy mi. :-)
De legalább megpróbáltam, ezt akceptálja, ugye?
Puszi,
Éva
Erre tanítja Önöket a kritika (mielőtt megszólalnak, tanuljanak és gondolkodjanak), és ezzel talán - szerénytelenül - én is! A felismerés művészetére. Lehet a legrosszabb íróban is fel lehet lelni a zseni szikráját (köpni tudni, csak a buták művészete).
Bokor
Tisztelt Kávézók!
Köszönöm a remek és építőjellegű hozzászólásaikat!
Egyet ne felejtsen, aki kritizálásra adja fejét!
A klasszikus retorika szerinti - sokszor látszólagos - barbarizmus, az írói szándék felismerése nyomán stíluserénnyé válhat!
Bokor
Miért nem mondta ezt előbb!? :-)
Belőlem hiányzik a felismerés, mármint az író szándékának a felismerése... vagy mi. :-)
De legalább megpróbáltam, ezt akceptálja, ugye?
Puszi,
Éva
Köszönöm a remek és építőjellegű hozzászólásaikat!
Egyet ne felejtsen, aki kritizálásra adja fejét!
A klasszikus retorika szerinti - sokszor látszólagos - barbarizmus, az írói szándék felismerése nyomán stíluserénnyé válhat!
Bokor
Ember lélek nélkül nincs, bár szokták mondani, hogy "lélektelen"... akkor inkább úgy írnám: mivel a "sötét" a feketének egy árnyalata...: "Lelke sötétté, feketévé, arrogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá vált..." nem is folytatom. Mert a lélek nem lehet híres, se fennhéjázó, az ember lehet.
Na nekem ebből elég! :-) Teljes összeomlásban vagyok. Én már a mondatot se hagynám így, ha még tovább gondolkodom rajta. A végén még megárt... :-)
A második mondat első fele nekem is kérdőjeles, mert a mondatot magyartalanná teszi, nem költőivé. Hiszen a sötét szó ragozása így, sötétét birtokos jelző (lelkének a sötétje) ehhez a mondat többi része nem igazodik, nyelvtanilag helyesen így kellene folytatni: feketévé, arogánssá, gőgössé, fennhéjázóvá, de mindenek felett híressé....de így pedig befejezetlen.
De Bianka fejtegetése áll hozzám legközelebb. Az első mondat az emberről szól, a második "csak" a lelkéről. Valami ilyesmi. :-))
Én nem értek az elmélethez, nekem egyszerűen csak fokozásnak tűnik az első, a második értelmetlen számomra, mint egy befejezetlen mondat. A sötététnél a té után és a vessző előtt valami űrt érzek.
Üdv:Ailet
Szerintem az 1-esnél egy retorikai eszköz* az ismétlés.
A 2-es nekem nem tetszik.
Üdvözlettel,
Pinokkió
*Iteráció: Az ismétlésen alapuló alakzat, az erősítés, nyomatékosítás eszköze; valamely elem változatlan helyhez és szabályokhoz nem kötött ismétlése. Ön egy kis reprízt (szemantikai többlettel járó szóismétlést) alkalmazott;-)
Én bukott diák vagyok már rég... :-)
Köszönöm Bokor úr, előre is! :)
A második mondat kissé értelmetlen is:), olyan mint egy mondatból kiragadott részlet, hiányzik az eleje.
...lelke sötétét, *amely* fekete lett; (pontosvessző után a bef.)