újabb események régebbi események további események
15:55
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
15:19
emillio új cikket töltött fel
19:40
Virág új bejegyzést írt a naplójába
10:21
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:19
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:17
Tündér módosította a naplóbejegyzését
10:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:09
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:05
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:02
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
10:00
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:55
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:51
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:49
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
09:24
Tündér egy új programot töltött fel
09:19
Tündér egy új programot töltött fel
09:16
Tündér egy új programot töltött fel
09:12
Tündér egy új programot töltött fel
09:06
Tündér egy új programot töltött fel

Írói kávéház

2012. január 16.

Vissza a naplóhoz

Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.

Ma este Mindenható egy versét ajánlanánk Önöknek elemzésre... A Talánok és talányok című versét tőle kaptam kéváházi boncolgatásra. A hölgy néhány évvel ezelőtt írta...
"Egy éjjel felkeltem és leírtam, mert nem tudtam aludni...csak úgy jött."
Arra lennénk kíváncsiak, mit vált ki Önökből a lenti vers?


* A vers:
MindenHatÓ;
Talánok és talányok

Sikerek és kudarcok,
Örömök és bánatok
Kísérik életem szüntelen.

Hibázom, hisz nem vagyok tökéletes,
Elrontom az elronthatatlannak hittett
Gyógyítom a sebezhetetlenek sebeit,
Miközben saját sebeim elállíthatatlanul véreznek,
De elutasítom a segítséget.
Talán élvezem a fájdalmat?
Talán büntetésben vagyok?
Talán jóvátehetetlen hibát követtem el?
Talán nem kellett volna megszületnem?
Talán? Talán? Talán….
Ezer kérdés, s talány.

Kudarcok és sikerek érnek,
Bánatok és örömök
Kísérik életem szüntelen.

Vágyom rá, de nem szűnik a magány,
Hinnem kell a társam megtalál.
Talán nem rontom majd el?
Talán körülvesz szeretettel?
Talán hisz nekem,
Talán rám talál?
Túl sok a talán és a talány.

Tudom, sokszor én rontottam el,
Tudom hagytam magam; zuhanni le.
De azt is tudom, a gödörből van kiút,
A feneketlennek látszó kút
Aljára is lejutsz.
Onnan lentről már csak felfele mehetsz,
de ha megcsúszol, újra az alján lehetsz.
Talán van, aki nem csúszik oda,
Talán van, aki lent marad,mert nem küzd soha.
Talán folyton csúszik alattad a talaj,
Talán azért, mert feladod hamar.

Talányok és talánok,
Kudarcok és bánatok,
Örömök és sikerek
És csak éled életed…

Életed küzdelem,
Feneketlennek tűnő gödör-tenger.
De nem adod fel,mert nem adhatod,
Egy új nemzedék példaképeként
Akarsz megfelelni az elvárásoknak.
Mikor rád talál hőn áhított társad,
Elcseszed, mert nem hiszel már benne,
Szerethetnek magadért, szerelemmel.
Soha semmi nem pottyant öledbe,
Megküzdöttél mindenért.
Legnagyobb bűnöd, hogy sohasem adtad fel
És ezért ? Újra küzdened kell.
Értek kudarcok és bánatok,
Mindig felálltál,
Értek örömök és sikerek,
Amit csak te láttál.
Mások szemében, mit elértél semmi,
S azt hiszed, téged nem lehet szeretni.

A felnőttség csak kudarc és bánat?
Megfejthetetlen talány talán?
Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???

Nem tudod, menj vagy maradj,
Nem tudod, küldd vagy marasztald.
Nem tudod magad sem eldönteni már,
Miért az bánt, kit a szíved kíván?
Miért bántod azt akit szeretsz?
Miért írod le mindezt?
A szerelem a legnagyszerűbb dolog,
A szerelem a legfájóbb is lehet,
A szerelem a rózsaszín köd
És fekete felhő.
A szerelem éltet és sokszor
MEGÖL.

Talán mikor belehalsz egy kicsit
Erősebb is leszel és gyengébb is.
Talánnyá válik az is, amit tudtál,
Örömöd bánattá,
Sikered kudarccá.
De nem adod fel, küzdesz,
Mert az élet ilyen.
Újraéledsz, remélsz,mert a
SZERELEM meg ilyen….

Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!

A bejegyzést írta: bokorur

Hozzászólások

időrendi sorrend

2012. január 25. 11:51

megtekintés Válasz erre: Bianka - 2012. január 25. 08:12

Az elején azt gondoltam, ez nem vers.

Aztán a "Tudom, sokszor én rontottam el, " kezdetű vsz-ban már felfedeztem némi zeneiséget.
Az "elcsesztem" szó megakasztja az olvasót.

Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???
Ez a teknő "rím" vmi rémes.

Összességében azt gondolom, h. ez egy rossz "vers", semmi újat nem adott. Talán az írójának jót tett, h. összegezte a gondolatait, de félek, h. ő sem jutott semmire.:)
Ahogy Bokor úr is írta: "megjátszott", szenvelgő.

Kedves Bianka!
Igazad van, nem vers, nem tudom mi. Jött és íródott...nem szoktam verseket írni szerencsére. :-))
Hogy nem jutottam semmire, az viszont nagyon nem igaz! Vagy a versírásra gondolsz? Na, abban nem! :-)) e az életben sokkal többre, mint néhányan, akik jó verset írnak. Így tehát egyáltalán nem zavar, hogy ez nem tökéletes. Elég ha én az vagyok ;-))))
2012. január 25. 11:48

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2012. január 25. 07:46

Tisztelt Mindenható!
A versben vannak nem versbe illő, "túl" szabad részek, de közben megvannak a verstanilag értelmezhető elemei is (allegória, antonómia, affektivitás, anafora...)... de azt gondolom, ez itt nem erről szól!
Nékem ez a verse azt mondja, hogy Ön egy élethelyzet végére ért, és egy döntési ponthoz érkezett. Lehet nem ott, akkor és nyomban fordított életén, de ez az összegzés kellett ahhoz, hogy más utat választhasson.
A vers csak egy dubitatio (közönséghez fordulás, "megjátszott" tanácstalanság), az Önmagára állított látszólagos paradoxonjai és epiplexise (ellentét, szemrehányás), csak arra szolgál, hogy továbbsegítse Önt ezen a ponton. Kérdései kötőiek, válaszai nem nekünk, Önmagának szólnak.
Ha azt írnám, hogy ez egy szerelemről, csalódásról szóló vers - ahogy néhol utal is rá -, akkor azt hiszem nagyon nagy bakot lőnék! Ez a vers egy írói Önvallomás, összegzés, és egyben iránymutatás saját magának.
Köszönöm az ajánlását!
Üdvözlettel,
Bokor

Tisztelt Bokor Úr!

Így van. Jobban meglátta benne a mondanivalót, mint én magam. ;-))
2012. január 25. 08:13
U.i.: Továbbra is úgy gondolom, h. nem vers:), csak annak van tagolva.
2012. január 25. 08:12
Az elején azt gondoltam, ez nem vers.

Aztán a "Tudom, sokszor én rontottam el, " kezdetű vsz-ban már felfedeztem némi zeneiséget.
Az "elcsesztem" szó megakasztja az olvasót.

Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???
Ez a teknő "rím" vmi rémes.

Összességében azt gondolom, h. ez egy rossz "vers", semmi újat nem adott. Talán az írójának jót tett, h. összegezte a gondolatait, de félek, h. ő sem jutott semmire.:)
Ahogy Bokor úr is írta: "megjátszott", szenvelgő.
2012. január 25. 07:46

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. január 18. 00:50

Nem sokan szóltatok hozzá. Igen akkor valóban kicsit padlón voltam, de az is igaz, hogy az a soha nem adom fel típus vagyok, akit nem lehet csak úgy padlóra küldeni, mert felállok és felállok. Benne van ebben a versben minden, tapasztalat, szomorúság, bánat, de benne van a remény is. Köszönöm, hogy olvastatok!

Tisztelt Mindenható!
A versben vannak nem versbe illő, "túl" szabad részek, de közben megvannak a verstanilag értelmezhető elemei is (allegória, antonómia, affektivitás, anafora...)... de azt gondolom, ez itt nem erről szól!
Nékem ez a verse azt mondja, hogy Ön egy élethelyzet végére ért, és egy döntési ponthoz érkezett. Lehet nem ott, akkor és nyomban fordított életén, de ez az összegzés kellett ahhoz, hogy más utat választhasson.
A vers csak egy dubitatio (közönséghez fordulás, "megjátszott" tanácstalanság), az Önmagára állított látszólagos paradoxonjai és epiplexise (ellentét, szemrehányás), csak arra szolgál, hogy továbbsegítse Önt ezen a ponton. Kérdései kötőiek, válaszai nem nekünk, Önmagának szólnak.
Ha azt írnám, hogy ez egy szerelemről, csalódásról szóló vers - ahogy néhol utal is rá -, akkor azt hiszem nagyon nagy bakot lőnék! Ez a vers egy írói Önvallomás, összegzés, és egyben iránymutatás saját magának.
Köszönöm az ajánlását!
Üdvözlettel,
Bokor
2012. január 20. 12:43

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 18. 10:58

Kedves bokorur és Mindenható!

Nekem ez egy kis számvetésnek tűnik. Eljutni valahonnan valahová. Felismerni, rálátni, távolabb lépni és koncentrálni a folytatásra. Nem feladni, újraéledni. Vívódni és megtalálni azt, ami mozgat. Bús-kesernyés hangulattal mégis reménykedni.

Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet

Köszönöm, hogy olvastad. Jól érzed. Azóta szerencsére változtak a dolgok...pozitívan. Hiszen benne volt a soha nem feladni... ;-))
2012. január 18. 10:58
Kedves bokorur és Mindenható!

Nekem ez egy kis számvetésnek tűnik. Eljutni valahonnan valahová. Felismerni, rálátni, távolabb lépni és koncentrálni a folytatásra. Nem feladni, újraéledni. Vívódni és megtalálni azt, ami mozgat. Bús-kesernyés hangulattal mégis reménykedni.

Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet
2012. január 18. 00:50
Nem sokan szóltatok hozzá. Igen akkor valóban kicsit padlón voltam, de az is igaz, hogy az a soha nem adom fel típus vagyok, akit nem lehet csak úgy padlóra küldeni, mert felállok és felállok. Benne van ebben a versben minden, tapasztalat, szomorúság, bánat, de benne van a remény is. Köszönöm, hogy olvastatok!
 
2012. január 16. 23:02
Vívódások , örömök és bánatok hullámzanak a versben . Kérdések, lemondás, remény... vágyakozás.
Van hite, erős, akarattal rendelkezik, de mégis időnként elveszíti a kitartást. Fél a szenvedéstől, a küzdelemtől az eredménytelenségtől. De tisztában van a vers szerzője azzal is, hogy a legszebb érzéseket nem kapjuk ingyen. Újra és újra megpróbálja elérni a kék maradat.
2012. január 16. 21:43
Kellett lennie egy olyan pillanatnak az életében, amikor saját maga előtt próbál tiszta képet adni az élete egy bizonyos időszakáról. Nagyon is látja, hogy mely területeken ér el sikereket és hol érik kudarcok. Valószínű a házasságában éli át azokat a kudarcokat, melyek a legnagyobb bánatot okozzák. Ezt állítja szembe az élet más területein, talán a munkahelyén elért sikereivel. Az örömet a gyermekei jelenthetik.
Kétségtelen erős jellemet, küzdeni akarást mutat, egy olyan embert, aki nehezen fogadja el mások segítségét, mert a saját kezébe veszi a sorsát,és úgy próbál kitörni ebből az állapotból, küzdelmek árán, magát nem kímélve.
Bizonytalanság is érződik egyben az írásában érzelmi síkon, hol erősebben, hol gyengébben, egyszóval hullámvölgyek jelennek meg, melyet erős akaratával próbál legyőzni. A valaki irányába táplált érzelmi kötődése, a szerelemben való hit erejével.
2012. január 16. 20:29
Kedves Bokor úr

Háát bennem, nagyon vegyes érzelmeket, egyszer azt érzem, hogy aki írta, éppen nagyon rossz passzban volt, talán egy csalódás vagy vágyakozás, kellős közepén, talán nem akart, vagy nem tudott másképp tullépni, a tulléphetetlenen.
Második olvasásra, éppen egy nagy reménykedés kellős közepén találom magam, amikor előtünik a nap.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: