Írói kávéház
2012. január 16.
Úgy gondoltam, hétfő esténként írói kávéházat nyitok. Ez a kis ötletem abból áll, hogy feladatokat adok a jelentkezőknek. Akik kérik, plusz házifeladatot is kaphatnak.
Ma este Mindenható egy versét ajánlanánk Önöknek elemzésre... A Talánok és talányok című versét tőle kaptam kéváházi boncolgatásra. A hölgy néhány évvel ezelőtt írta...
"Egy éjjel felkeltem és leírtam, mert nem tudtam aludni...csak úgy jött."
Arra lennénk kíváncsiak, mit vált ki Önökből a lenti vers?
* A vers:
MindenHatÓ;
Talánok és talányok
Sikerek és kudarcok,
Örömök és bánatok
Kísérik életem szüntelen.
Hibázom, hisz nem vagyok tökéletes,
Elrontom az elronthatatlannak hittett
Gyógyítom a sebezhetetlenek sebeit,
Miközben saját sebeim elállíthatatlanul véreznek,
De elutasítom a segítséget.
Talán élvezem a fájdalmat?
Talán büntetésben vagyok?
Talán jóvátehetetlen hibát követtem el?
Talán nem kellett volna megszületnem?
Talán? Talán? Talán….
Ezer kérdés, s talány.
Kudarcok és sikerek érnek,
Bánatok és örömök
Kísérik életem szüntelen.
Vágyom rá, de nem szűnik a magány,
Hinnem kell a társam megtalál.
Talán nem rontom majd el?
Talán körülvesz szeretettel?
Talán hisz nekem,
Talán rám talál?
Túl sok a talán és a talány.
Tudom, sokszor én rontottam el,
Tudom hagytam magam; zuhanni le.
De azt is tudom, a gödörből van kiút,
A feneketlennek látszó kút
Aljára is lejutsz.
Onnan lentről már csak felfele mehetsz,
de ha megcsúszol, újra az alján lehetsz.
Talán van, aki nem csúszik oda,
Talán van, aki lent marad,mert nem küzd soha.
Talán folyton csúszik alattad a talaj,
Talán azért, mert feladod hamar.
Talányok és talánok,
Kudarcok és bánatok,
Örömök és sikerek
És csak éled életed…
Életed küzdelem,
Feneketlennek tűnő gödör-tenger.
De nem adod fel,mert nem adhatod,
Egy új nemzedék példaképeként
Akarsz megfelelni az elvárásoknak.
Mikor rád talál hőn áhított társad,
Elcseszed, mert nem hiszel már benne,
Szerethetnek magadért, szerelemmel.
Soha semmi nem pottyant öledbe,
Megküzdöttél mindenért.
Legnagyobb bűnöd, hogy sohasem adtad fel
És ezért ? Újra küzdened kell.
Értek kudarcok és bánatok,
Mindig felálltál,
Értek örömök és sikerek,
Amit csak te láttál.
Mások szemében, mit elértél semmi,
S azt hiszed, téged nem lehet szeretni.
A felnőttség csak kudarc és bánat?
Megfejthetetlen talány talán?
Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???
Nem tudod, menj vagy maradj,
Nem tudod, küldd vagy marasztald.
Nem tudod magad sem eldönteni már,
Miért az bánt, kit a szíved kíván?
Miért bántod azt akit szeretsz?
Miért írod le mindezt?
A szerelem a legnagyszerűbb dolog,
A szerelem a legfájóbb is lehet,
A szerelem a rózsaszín köd
És fekete felhő.
A szerelem éltet és sokszor
MEGÖL.
Talán mikor belehalsz egy kicsit
Erősebb is leszel és gyengébb is.
Talánnyá válik az is, amit tudtál,
Örömöd bánattá,
Sikered kudarccá.
De nem adod fel, küzdesz,
Mert az élet ilyen.
Újraéledsz, remélsz,mert a
SZERELEM meg ilyen….
Ha valaki a jövő hétre tudna saját írásrészletet felajánlani, azt privát levélben szívesen várom! Előre is köszönöm Önöknek!
A bejegyzést írta: bokorur
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az elején azt gondoltam, ez nem vers.
Aztán a "Tudom, sokszor én rontottam el, " kezdetű vsz-ban már felfedeztem némi zeneiséget.
Az "elcsesztem" szó megakasztja az olvasót.
Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???
Ez a teknő "rím" vmi rémes.
Összességében azt gondolom, h. ez egy rossz "vers", semmi újat nem adott. Talán az írójának jót tett, h. összegezte a gondolatait, de félek, h. ő sem jutott semmire.:)
Ahogy Bokor úr is írta: "megjátszott", szenvelgő.
Igazad van, nem vers, nem tudom mi. Jött és íródott...nem szoktam verseket írni szerencsére. :-))
Hogy nem jutottam semmire, az viszont nagyon nem igaz! Vagy a versírásra gondolsz? Na, abban nem! :-)) e az életben sokkal többre, mint néhányan, akik jó verset írnak. Így tehát egyáltalán nem zavar, hogy ez nem tökéletes. Elég ha én az vagyok ;-))))
Tisztelt Mindenható!
A versben vannak nem versbe illő, "túl" szabad részek, de közben megvannak a verstanilag értelmezhető elemei is (allegória, antonómia, affektivitás, anafora...)... de azt gondolom, ez itt nem erről szól!
Nékem ez a verse azt mondja, hogy Ön egy élethelyzet végére ért, és egy döntési ponthoz érkezett. Lehet nem ott, akkor és nyomban fordított életén, de ez az összegzés kellett ahhoz, hogy más utat választhasson.
A vers csak egy dubitatio (közönséghez fordulás, "megjátszott" tanácstalanság), az Önmagára állított látszólagos paradoxonjai és epiplexise (ellentét, szemrehányás), csak arra szolgál, hogy továbbsegítse Önt ezen a ponton. Kérdései kötőiek, válaszai nem nekünk, Önmagának szólnak.
Ha azt írnám, hogy ez egy szerelemről, csalódásról szóló vers - ahogy néhol utal is rá -, akkor azt hiszem nagyon nagy bakot lőnék! Ez a vers egy írói Önvallomás, összegzés, és egyben iránymutatás saját magának.
Köszönöm az ajánlását!
Üdvözlettel,
Bokor
Így van. Jobban meglátta benne a mondanivalót, mint én magam. ;-))
Aztán a "Tudom, sokszor én rontottam el, " kezdetű vsz-ban már felfedeztem némi zeneiséget.
Az "elcsesztem" szó megakasztja az olvasót.
Az öröm és siker felejthető?
Az életed egy feneketlen teknő???
Ez a teknő "rím" vmi rémes.
Összességében azt gondolom, h. ez egy rossz "vers", semmi újat nem adott. Talán az írójának jót tett, h. összegezte a gondolatait, de félek, h. ő sem jutott semmire.:)
Ahogy Bokor úr is írta: "megjátszott", szenvelgő.
Nem sokan szóltatok hozzá. Igen akkor valóban kicsit padlón voltam, de az is igaz, hogy az a soha nem adom fel típus vagyok, akit nem lehet csak úgy padlóra küldeni, mert felállok és felállok. Benne van ebben a versben minden, tapasztalat, szomorúság, bánat, de benne van a remény is. Köszönöm, hogy olvastatok!
A versben vannak nem versbe illő, "túl" szabad részek, de közben megvannak a verstanilag értelmezhető elemei is (allegória, antonómia, affektivitás, anafora...)... de azt gondolom, ez itt nem erről szól!
Nékem ez a verse azt mondja, hogy Ön egy élethelyzet végére ért, és egy döntési ponthoz érkezett. Lehet nem ott, akkor és nyomban fordított életén, de ez az összegzés kellett ahhoz, hogy más utat választhasson.
A vers csak egy dubitatio (közönséghez fordulás, "megjátszott" tanácstalanság), az Önmagára állított látszólagos paradoxonjai és epiplexise (ellentét, szemrehányás), csak arra szolgál, hogy továbbsegítse Önt ezen a ponton. Kérdései kötőiek, válaszai nem nekünk, Önmagának szólnak.
Ha azt írnám, hogy ez egy szerelemről, csalódásról szóló vers - ahogy néhol utal is rá -, akkor azt hiszem nagyon nagy bakot lőnék! Ez a vers egy írói Önvallomás, összegzés, és egyben iránymutatás saját magának.
Köszönöm az ajánlását!
Üdvözlettel,
Bokor
Kedves bokorur és Mindenható!
Nekem ez egy kis számvetésnek tűnik. Eljutni valahonnan valahová. Felismerni, rálátni, távolabb lépni és koncentrálni a folytatásra. Nem feladni, újraéledni. Vívódni és megtalálni azt, ami mozgat. Bús-kesernyés hangulattal mégis reménykedni.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet
Nekem ez egy kis számvetésnek tűnik. Eljutni valahonnan valahová. Felismerni, rálátni, távolabb lépni és koncentrálni a folytatásra. Nem feladni, újraéledni. Vívódni és megtalálni azt, ami mozgat. Bús-kesernyés hangulattal mégis reménykedni.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet
Van hite, erős, akarattal rendelkezik, de mégis időnként elveszíti a kitartást. Fél a szenvedéstől, a küzdelemtől az eredménytelenségtől. De tisztában van a vers szerzője azzal is, hogy a legszebb érzéseket nem kapjuk ingyen. Újra és újra megpróbálja elérni a kék maradat.
Kétségtelen erős jellemet, küzdeni akarást mutat, egy olyan embert, aki nehezen fogadja el mások segítségét, mert a saját kezébe veszi a sorsát,és úgy próbál kitörni ebből az állapotból, küzdelmek árán, magát nem kímélve.
Bizonytalanság is érződik egyben az írásában érzelmi síkon, hol erősebben, hol gyengébben, egyszóval hullámvölgyek jelennek meg, melyet erős akaratával próbál legyőzni. A valaki irányába táplált érzelmi kötődése, a szerelemben való hit erejével.
Háát bennem, nagyon vegyes érzelmeket, egyszer azt érzem, hogy aki írta, éppen nagyon rossz passzban volt, talán egy csalódás vagy vágyakozás, kellős közepén, talán nem akart, vagy nem tudott másképp tullépni, a tulléphetetlenen.
Második olvasásra, éppen egy nagy reménykedés kellős közepén találom magam, amikor előtünik a nap.