Webáruház

Naptár

«	2015. november					»
H	K	Sz	Cs	P	Sz	V
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30

Jó napot!...

2015. november 22.

Vissza a naplóhoz

A fekvő alak körvonalait látom, jól bebugyolálta magát egy alkalmi takaróval... jó helyet választott magának... a megvilágított rendelő ajtó szeglete félig-meddig takarja a kíváncsi szemek elől... én éppen rálátok... nem megyek közelebb hozzá, csak az ablakból nézem mozog e, él e még, nehogy megorroljon rám, miközben éppen valami szépről álmodik, hogy merem őt én zavarni... Hajléktalan... Vajon ki tehet róla... Nehezen viselem a látványt... tenni kéne valamit érte, de mit... Hideg lehet az a beton, és hideg lesz az éjszaka!... Aki idáig süllyed, hogy a panelrengeteg kellős közepén szabad ég alatt ágyaz be magának, valahol a bajt magának kereste... Rossz érzés, hogy úgy teszek, mintha nem vennék róla tudomást, pedig nagyon is ott van... Várja, hogy reggel legyen, mire felébred a nép hűlt helyét találják..., de addig az az egy négyzetméter egyedül az övé... A piac hat órakor nyit, mintha mi sem történt volna elvegyül a tömegben... ott érzi jól magát, ahol hozzá hasonló sorsúakkal találkozhat, akik ki tudja az éjszaka melyik szabadon választott sarkában vackolták be magukat...

Aztán nem bírom tovább és tárcsázok... egy lámpa fénye villan, az alvó ember moccan, mindössze pár percet vett igénybe és a szolgálat embere, kinek ez egyik kötelessége lenne, úgy érzi ezzel meg is tette, oszt odébb megy... Jó napot!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

zsoltne.eva

Nehéz volt találni egy elérhető telefonvonalat... jól körbeírják, hogy mi a feladatuk, hol találhatók meg a "szálláshelyek"...csakhogy odáig az "emberünk" nem megy el, ki tudja miért..., sok mindent lehet hallani..., kinek higgyünk?... de a diszp.szolgálattól viszonylag hamar kiért egy ember, de semmit sem tett vagy tudott tenni azon kívül, hogy ránézett...

Nehéz a tehetetlenséggel szembesülni..., az ember akarata ellen tenni, ha nem kér a segítségből...

Köszönöm, hogy megoszthattam, ez is valami. Figyelünk egymásra...

Cathy

Otthon egy kisvarosban elek. (itthon is de ez mas kerdes) Szoval otthon is volt egy hajlektalanunk a varosban, egy no. Fura volt, mert ilyen kis helyen az ilyen esetek valahogy megoldodnak, de Mariska nem adta be a derekat. Naponta jart kukazni a lakotelepi hazak koze, ejszakait valamelyik lepcsohazban toltotte. Az onkormanyzat felajanlott neki egy kis lakast, ingyen ellatast, de o megsertodott, hallani sem akart rola, ot nem zarjak be egy lakasba. Vegul beteg lett, igy aztan tetszett, nem tetszett, bekerult az oreg-otthonba, ahol vigyaztak ra.

Az ember nem tudja, mit is tehet ertuk. Tenyleg a legtobb, hogy odafigyeltel ra.

D Klári

Tudod Évi, sokszor hibáztattam azokat, akik lecsúsztak, mondván maguknak keresték a bajt, tettek érte.
Ma már azt mondom "más is közre játszik".

Amit megtehettél azt megtetted, más is ezt érezte.