Karácsony

2023. január 15.

Vissza a naplóhoz

2022. december 26.-i jegyzet:

Ma volt az utolsó napja, de pont úgy telt az előző kettő is, mint bármelyik hétköznap. Fát ugye ebbe a közegbe nem volt kedvünk állítani, de legalább béke van itthon, jókat ettünk (semmi extrát, csak rizibizit, rántott gombát, mákos bejglit, linzert), ajándékokra is futotta, jól is vagyok (ma és tegnap mondjuk pont nem, meg eléggé erős ízületi fájdalmak boldogítanak, de jön valami front, úgyhogy biztos az a ludas), a fogadott Tesómtól a szeretetet is megkaptam, szóval nincs okom panaszra. Amik miatt lenne, azokkal most nem foglalkozom, bár a fateromnak megint volt pár idegesítő húzása. Rendeltem magamnak hálózsákot, de valamiért nem érkezett meg. Mondtam neki, mire azt mondta, hogy ne rendeljem újra, mert úgyis lesz fűtés (ugye akkor még úgy volt). Kiderült aztán, hogy nem lesz, szóval akkor újra megrendeltem a cuccot, mire mondta, hogy mondjam le, mert van zsák! Kérdezem, hogy hol? Azt mondja az Ildinél, mert a Gabi azt küldött nekem Karácsonyra, csak addig átvitte az Ildihez, hogy ne lássam meg. A fos elöntötte az agyamat, mondom neki egyrészt nem óvodás vagyok, hogy ha meglátom, akkor sírni fogok, hogy nem a Jézuska hozta, másrészt qrva hideg van a szobában, miért húzod az időt az átadással, ha már rég' ott a zsák?! Elkezdi nem akarta megsérteni a Gabit, hogy idő előtt odaadja! Mondom neki logikus, hogy inkább hagysz megfagyni! Ezt Karácsony előtt tudtam meg, szóval már mindegy volt, hogy 24.-én kapom meg, vagy 2-3 nappal előtte, de elég érdekes húzás volt. Mindegy, megvan és mostmár nem fázom, mert ezt nem tudom lerúgni, mint a takarót, meg ez körbefog, míg a takaró nem. Kaptam mégegy pár (ugye Mikulásra is ilyet kaptam) meleg zoknit és ez tényleg melegít, ami csoda, mert még az irhával béleltben is tud jeges és színes lenni a lábam, ebben viszont nem fázott, sőt, egy idő után már kifejezetten melege volt. Végre valami bevált, úgyhogy fogok venni én is magamnak még 1-2 párat, hogy tudjam cserélni. Valamiért sorozatosan rosszul lettem az értágítótól, pedig kéne szedni, mert színes vagyok. Majd ünnep után megkérdezem a Dokit. Meleg kesztyűt is kaptam. Kaptam egy többfunkciós fejhallgatót is, bár tavaly előtt is azt kaptam és nem tudtam használni, ezért sem értem miért vett megint olyat apám. Ma visszavitte, viszont az árát le kellett vásárolni, úgyhogy megkérdezte mi kéne? Édességet kértem, mert megvan mindenem, amire szükségem van, a nassolnivaló viszont mindig jöhet. ;-P A Gabitól a hálózsákot kaptam, egy doboz vegyes linzert és egy kis édességet. Fater kapott tőlem egy horgászbotot, egy felsőt, meg egy lábast, mert azon morgott, hogy csak egy van és sokszor kéne egyidőben kettőt használnia. A Gabinak egy digitális mérőkanalat vettem, mert mindig alkot valamit a konyhában és kapott egy termoszt, mert a fater mondta, hogy akart magának venni. A fogadott Tesómmal ugye csak virtuálisan tudtunk ajándékozni, így képkollázsokat kapott a számára kedves fotókkal, meg lerajzoltam Neki a szeretett kutyáját és küldtem egy hangüzenetet. Meghatódott, szóval sikerült örömet szereznem Neki. Én is kaptam Tőle képeket és hangüzeneteket, én is örültem. A bundás bandának egy macskamentás plüsst, meg kényelmes fekhelyet vettem. A kutyám is kapott új fekhelyet és mivel a fater két kutyáját is szeretem és meg is érdemelték ők is az ajándékot, kaptak egy-egy játékot ők is. Fater szokás szerint idegbajos volt a Karácsonyt megelőző 2-3 napban, de aztán szokás szerint lehiggadt és azóta nyugi van. Át kellett ma mennem vele az Ildiékhez, mert nem voltam jól és nem mert itthonhagyni (amit nem értek, mert máskor erős rosszulléteknél nem fél és most nem is volt erős). Szokás szerint levegőnek néztek, de megszoktam, nem veszem fel. Az egyik unokaöcsémről most Karácsony előtt derült ki, hogy Crohn-beteg. Szarul néz ki, sovány is. Nem tartunk kapcsolatot, de azért ilyen nyavalyát nem kívánnék neki, főleg, hogy még csak 20 éves. Jó sokan voltunk a kicsi házban, 12-en. Fater mindenkit megajándékozott, pedig nagyon mondta, hogy senkinek semmit... Nekem persze panaszkodott, hogy nem igazán értékelték (pedig mindenkinek hasznos dolgot adott) és mi megint semmit nem kaptunk. Mondtam neki, hogy tudhatta volna mindezt, én is szóltam, de nem hallgatott rám, szóval akkor ne panaszkodjon. Most is ott volt az unokahúgommal a palija, de most tudott viselkedni, bár most sem volt már szomjas, de legalább még nem mentek el neki otthonról. Az Ildi egyik kutyája, a Drazsé szokás szerint rajtam lógott. :-D Ahogy megérkeztünk és leültem a kanapéra, az ölembe pattant és nyüszítve nyalta szét az arcomat. A Klaunak van már a Kitti mellett mégegy lánya, ő most 11 hónapos. Fater vitt neki egy ugató, járó, farkát csóváló plüsskutyát és vicces volt, ahogy levadászta. A Drazsé meg azt hitte élő és játszani akart vele. :-D A Zoliék is ott voltak, nekik most 2 hónapos a lányuk. Nem maradtunk sokáig, amit nem bántam, mert nem is voltam teljesen jól, meg nincs ebben a családban összetartás.
Az idei sem volt egy jó Karácsony, de kifejezetten rossznak sem mondhatom, szóval nem panaszkodom, mert tényleg béke volt, volt mit enni, jutott ajándék is. Kaptam tegnap egy olyan kérdést, hogy van-e a Karácsonynak olyan pillanata, ami nem örömet, hanem szomorúságot vált ki belőlem? Nem volt. Biztos lehetett volna, de nem azokra a dolgokra figyelek és ez nem tudatos terelés, hanem tényleg nem érzem, hogy keseregnem kellett volna. Mikor hazaértünk az Ildiéktől és beléptünk az udvarra, egy helikopter jött alacsonyan és pont a házunk felett húzott át. Baromi hangos volt, de ez olyan zaj, amit élvezek (pedig nagyon sok zajt nem bírok), kitört belőlem a köl'ök, fülig ért a szám és percekig fel voltam dobva. :-D Tuti, hogy pilóta lehettem előző életemben.

A bejegyzést írta: Arnold91