újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Karácsonyi szonáta

2020. december 25.

Vissza a naplóhoz

– Csókolom Janka néni, látom, nagy vendégség lesz magánál. – Ha isten is úgy akarja - válaszolta. Egy pillanatra megállt, hogy fogja hazavinni ezt a sok holmit.

Janka, fürgén tolta a bevásárlókocsit, ősz haján, kicsit hajlott hátán kívül, semmi nem utalt a korára, pedig már a hetvenkettőt is betöltötte. Már félig tele volt a kocsi, sok olyan dologgal, ami a karácsonyi sütés-főzéshez szükséges. – Csókolom Janka néni, látom, nagy vendégség lesz magánál. – Ha isten is úgy akarja - válaszolta. Egy pillanatra megállt, hogy fogja hazavinni ezt a sok holmit. A nagy kerekes bevásárlószatyor, amit gúnyosan banyatanknak neveznek, oda volt akasztva a kocsira.
Taxit hívott, mint minden hónapban a nagy bevásárláskor szokta, már ismerik a fiúk, a legtöbb segít is felvinni a cuccot a másodikra.
Otthon, gondosan kipakolt, közbe tervezte, mit hogyan csinál. Először a mézeseket süti meg, mert mégsem olyan fitt, hogy egy nap mindennel kész legyen. Másik nap a bejgliket, meg a fonott kalácsokat, a káposztát ráér huszonnegyedikén megfőzni, hogy friss legyen.
Olyan elánnal kezdett készülődni, mintha egy húsztagú családot látna vendégül. Tavaly még a nővérével ünnepeltek, de ő a nyáron elment. A gyerekek, már évek óta, nem jönnek az ünnepekre. Nem rosszak ők, csak már nem divat a szülőkkel tölteni a karácsonyt, Wellnessezni mennek az ünnepek alatt.
Janka, két hónapja döntötte el, hogy nagy vacsorát főz, akkor már sokan, lázasan készültek az ünnepekre. Amikor a házban lakó idősektől kérdezte, hogy készülnek a karácsonyra, sokan azt válaszolták, sehogy, még fát sem állítanak. A gyerekek, unokák úgysem jönnek, nekik meg azok a napok is olyanok, mint bármelyik másik.
Olyan gondossággal díszítgette a kis mézeskalács házikókat, mint amikor az unokáinak készítette, szám szerint, hetet. Készült, egy nagyobb is, a házban lakó fiatalasszonynak, akinek a férje nem régen halt meg, két gyerekkel maradt egyedül. Róla tudta, nincs családja, legalább a gyerekeknek lesz egy nagy élményük.
Először az özvegy Miskárnéhoz csöngetett be. Vele amolyan baráti viszonyt ápoltak. – Szerbusz, Icukám. Boldog karácsonyt szeretnék kívánni, ezzel a kis házikóval. – Jaj, istenem! Az idejét sem tudom, mikor kaptam utoljára ajándékot. – Akkor épp itt az ideje. Azt is szeretném megkérdezni, átjönnél e hozzám, huszonnegyedikén este. Ez lesz az első karácsonyom, amikor nem jön hozzám senki, nem szeretném egyedül tölteni.
A többi mézes házacska is gazdára talált, bár volt, aki azt mondta, nem megy sehova. Pali bácsi, egyenesen kijelentette, őt ne zavarja senki, a házikót elfogadja, mert a felesége biztosan örül majd neki.
Huszonnegyedikén, Miskárné, már reggel átment segíteni. Nagyokat nevettek, amikor a régi karácsonyokat emlegették, az első bejglit, amit még ujj asszony korukba sütöttek, ami még vízkeresztkor is ott árválkodott az asztalon, mert senki nem akart belőle fogyasztani, olyan száraz, vagy sületlen volt.
A két méteres karácsonyfa ott állt a nappalinak kinevezett nagyszoba sarkában, mellette dobozba a díszek, szaloncukor, égősor, gyertyák, csillagszóró, már csak a vendégek hiányoztak, akik majd feldíszítik.
Az első csöngetéskor, a torkába dobogott a szíve, vajon ki lesz az. Bőtösné, Etuka, a harmadikról, egy tálca aprósüteménnyel, meg egy üveg borral állt az ajtóban. Aztán jöttek sorban a többiek. A két gyerektől még ajándékot is kapott. A saját zsebpénzükből vettek egy kis világító angyalkát. Már csak Pali bácsiék hiányoztak. Az öreg mindig morcos, mogorva volt mindenkivel, Janka, nem is remélte, hogy eljönnek.
Már a karácsonyfa félig fel volt díszítve, amikor újra csöngettek, Pali bácsi állt az ajtóban, mellette a felesége, két botra támaszkodva. Bori néni arcán lányos zavar, hogy talán mégsem kellett volna eljönni.
Amikor kész lett a fa, egy pillanatra mindenki elhallgatott, akkor hallotta meg a telefont, amin már nyolc nem fogadott hívás volt. – Hol voltál anya, már hívtalak többször. – Nem érek rá mindig a telefont figyelni. – Csak boldog karácsonyt akartam kívánni. – Boldog karácsonyt neked is – Mi ez a hangzavar anya? Hol vagy—szeretnéd tudni, mi, gondolta.
Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, amikor az elsőn lakó Dezső lépett hozzá, aki olyan volt, mint egy nagy mackó, az ősz hajával, szakállával. – Drága Janka, maga olyan, mint egy angyal, úgy döntöttem, elveszem feleségül. – Tudja mit Dezső, ha egy év múlva is ezt mondja, magához megyek. – A férfi nevetve mondta – ennek örömére, hozok magának egy kis, jóféle házi pálinkát – Janka szívét valami mérhetetlen nyugalom szállta meg, sóhajtott egy nagyot.
Az asztalnál egy társaság kártyázott, nagyokat nevettek, ketten sakkoztak, közbe e régi időket emlegették, a fiatalságot. Senki nem vette észre, hogy a sóhajjal, egy lélek is elszállt.

- Kathy Goldhy -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: