Katalin etűdök
2024. november 24.
Merj csúnya lenni
Kata nem aludt jól az éjjel.
Nem volt telihold, nem volt bánatos sóhaj, az álom mégis elkerülte.
Reggel a tükör, nyúzottnak mutatta, de ezt ő egy cinkos kacsintással nyugtázta.
Munkába menet, az előtte lévő tócsát nem kikerülte, hanem beleugrott, bele a közepébe
Hangos kacagás tört fel belőle.
A sarkon épp akkor fordult be egy fiatalasszony, kézen fogva egy öt-hat éves forma kisfiút.
Kata rosszcsont gyerek tettét nem látták.
A kisfiú megállt s nevetve szólt az anyjának
- Anyu, nézd már! A néninek olyan fényes-szeretem szeme van.
…..........
Ágyam forró, lázam van
Dr. Krasznai Katalin bírónő, élete első válóperes tárgyalását vitte végig, s hozott benne ítéletet.
A tárgyalás menete alatt- mint esküjét híven betartó, hivatását tökéletesen végző , tiszta ítéletet hozni tudó bíró- személyes érzelmeit a tárgyalóterem ajtaján kívül hagyta.
Most, a nap lezárása után, már mint magánember, gondolkozott el a látottakon, hallottakon.
- Az Ember a legijesztőbb lény a Földön- sóhajtott fel-
- Volt-e bennük valaha is szeretet, tisztelet a másik iránt.Volt-e valaha is önbecsülésük- gondolkozott majdnem hangosan
…....
A karácsonyi fények után menve, boldog arcú emberforgatag közé sodorták léptei.
A boldog arcú emberek közt a Mikulás egy sarokban kuporgott. A boldog szülők boldog gyermekei nem a Mikulás szakállát rángatták , valódiság-ellenőrzés céljából , hanem a Jusztazértisénkeresekalegtöbbetkarácsonykor GmbH legújabb gyerekjátékáért visítoztak és toporzékoltak.
Dr. Krasznai Katalin bírónő, élete első, a meglehetősen gusztustalan válóperes tárgyalás napjának estéjén, lekuporodott az árva Mikuláshoz és egy puszit lehelt az igazi fehér szakállba.
…..
A parkolóig az utat futva tette meg. Beszállva autójába, hazaigyekezetét csak a belváros ünnepre készülő forgalma lassította.
A lakás ajtaját még be sem csukta, már férje ölelő karjába bújva csókolt eszelősen
…..........
Zser-borda
Biciklizni … Biciklizni … Biciklizni
Mindenki tud biciklizni
- … ha mindenki , akkor én is …nem, én nem , de, talán...
Butaság - mondta Katinka, s nyelvet öltve csúfolta ki , biciklizni nem tudó tükörképét.
Biciklizni … Biciklizni... Biciklizni
Meglátod tudsz te, kis Katinkám- csókolta nyakába férje a biciklizés elméleti tudományát.
Ezután már csak a gyakorlati oktatásra volt szükség.
Katinka néhány kék-zöld s egy pár lila folttal ékesítve, szorgalmasan járt a biciklizni-tanulok órákra.
Hogyne járt volna szívesen, mikor az el ne engedj, dehogy drágám, felkiáltások közt , a fel és leszállást illetve a fékezést tanulva, férje szerelmes tenyere , kalandos útra indult aranybarna hajába.
Katinka megtanult biciklizni.
Katinka és férje névnapot köszönteni indultak, a csak pár kilométerrel odébb lakó Mamához.
Természetesen biciklivel. Karácsony felé jártak már ugyan, de az idő szinte tavaszt jelzett.
Utak kereszteződése már okozott sok embernek problémát, de Katinkának nem a merre , hol, vagy hová kérdése tört borsot az orra alá, hanem egy egyszerű dolog.
A megállás. Azaz a megállás megtörtént, csak hát Katinka a lábai földre rakása helyett, bekormányozta a biciklit az árokba.
Arra járó, ezt a hangot hallotta volna – recccsss
Ezt a hangot nem az árokparti bokrok-fák hallatták Katinka súlyától leterhelve, hanem Katinka bordái az ágak- bogaktól.
Bordatörés.
- Karácsonyi készülődés bordatörötten?
Igen.
Katinka férje készítette el a karácsonyi menüt.A töltött-káposztát , a pulykasültet, s a világ legfinomabb Zserbóját is.
…..........
Gyermekkori játszótárs
Kitty dühödten csapta be az az ajtót .
- Hagyjatok békén! Ne szóljon hozzám senki! Nem akarok látni senkit!
Hogy lehet ilyen ronda dög valaki … hogy lehet ennyire jófej … hogy tehette ezt velem... miért fáj annyira a szeretem … miért pont a Jutka... én szebb is meg okosabb is vagyok … ó, hogy nézett rám a szikrázó szemével a matekversenyen... a Jutka meg buta, nem is tud matekul …
- zokogta Kitty csukladozva csalódottságának és bánatának kérdéseit, felkiáltásait, ököllel püfölt párnájába.
A másik , semmit markolászó kezével zsebkendőt keresett hogy az elromlott -édes, keserű könnyeket felitassa.
Zsebkendő helyett Bubu Maci akadt a kezébe.
Bubu Maci csendben tűrte a nyaktekergetést , testrészeinek kificamítását, s szőreinek kitépdesését.
Bubu Maci fénylő gombszemébe együttérzést varázsolt a lemenő nap .
Bubu Maci letépett karja élettelenül hevert az összegyűrt zsebkendő kupac tetején.
Kitty már a fuldokló zihálás után , de testét még meg – megrázó szipogások közepette ölelte magához Bubu Maci maradványát.
- Anyu … segíts … hát ilyen a szerelem, hát, ha felnövünk az így fáj ...– suttogta bele, lassan tovatűnő gyermekkorát Kitty, Bubu Maci puhaságába.
- Gaya -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.