Kazal László
2011. február 27.
Budán született. Az iskoláit kevés sikerélménnyel abszolválta. Hogy tőle idézzek: „A kereskedelmi második osztályában tizenkét tantárgyból megbuktam. Csak tornából és énekből mentem át. Bánatomban elszegődtem újságkihordónak." Majd egy divatkereskedésben kifutófiú, később borfiú lesz, aztán pincér a Gellért Szállóban, de onnét – némi tettlegességet követően – elbocsátják. Közben beiratkozik Rákosi Szidi színészakadémiájára, ahová munka után jár. 1929-ben végzi el.
Már színiskolásként megkeresik szerepajánlatokkal. Akkoriban még prózai művekben kap feladatokat. Ami meglepő számomra: „Az ember tragédiájá”-ban ő játssza Ádámot. Majd zenés színházakban bonviván szerepekben tűnik ki.
1936-tól Budapesten játszik. Réti bácsinak, az egyik ügyelőnek jut eszébe a heves vérmérsékletű, ámde snájdig és jó humorú csongrádi fiú, és a budapesti Városi Színházba hívja. Mivel egyetlen szerepből nem lehet megélni, mellékesen több dolgot is elvállal. Először nyakkendőkészítőnek áll, majd dzsesszdobos, parkett-táncos, bárénekes, és minden, amiből élni lehet. Napi tíz pengőért elszegődik például az Angol-parkba énekelni. Ott egy véletlen kapcsán felfedezik, és rövidesen slágerénekesként válik népszerűvé a harmincas évek második felére.
Később feltűnik egy-egy kabaréban, prózai darabokban, kuplékat énekel; egyre ismertebbé válik. A kor elvárásainak ideális a hangja, a megjelenése, eleganciája sikeres előadóvá teszi, s számtalan slágere kelendő a gramofonlemez-piacon.
1949 után a Fővárosi Vígszínház szerződteti, majd 1950-ben a Vidám Színpad, amelynek haláláig tagja marad, több mint huszonöt évig. A Vidám Színpad egykori kamaraszínpadán, a Kis Színpadon sok zenés vígjáték főszerepét alakítja. Sőt egy alkalommal Molnár Ferenc: „A doktor úr” című darabja zenés változatának rendezőjeként is debütál, szakmai hozzáértésének bizonyítékaként, és sikerre viszi a darabot.
A televízió beindulása után számtalan felvétel készül vele. Ennek köszönhetően tudjuk ma is élvezni a művészetét. Kupléi nap mint nap felhangzanak a rádióban is. Csak néhány címet sorolnék fel ezekből. A „Lázár kádár lánya”, „Miből élnek az emberek?”, „Kisebb lett a kalapom” és a „Cipzár” örök becsű alkotásokká válnak, éppúgy, mint a „Telefonkönyv” című száma. „Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal” – énekli a rá oly jellemző dalt. Na és a csúcs a „Borkóstoló” című kabarészáma. Bár állítólag soha nem ivott alkoholt, mégis nagy beleéléssel tudta előadni. Szerintem azért csak-csak ihatott egy pöppet. Ezért, gondolom, most én vagyok a hálátlan utókor.
Az utolsó színpadi szereplése 1973. május elején volt.
Ma lenne kereken 100 esztendős.
(Forrás: internet)
- Nem Tom -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon jó a megemlékezés. Gratulálok, és köszönöm, hogy emlékezhettünk Éva.