Kereszteződés
2013. február 2.
Elérkeztem egy ponthoz, ahol döntenem kell.
El kell döntenem, hogy melyik útra lépek rá: egy ismerősre vagy egy régen elfeledettre. Előbbi megannyi szép pillanatot hozott az életembe, ugyanakkor a legtöbb szenvedést is vonzotta. Utóbbit régen magam mögött hagytam, mert bár tele volt szépséggel, nem láttam benne a lehetőséget.
Most azonban mérlegelnem kell, hogy milyen is legyen az elkövetkező másfél évem és erre majd öt-tíz év múlva hogyan is fogok emlékezni. Melyik fogom vajon jobban bánni?
A legutóbbi szombaton történtek után, mely igen kellemetlenül érint engem kénytelen vagyok lépni. Túl vagyok már pár beszélgetésen.
Babó megértett és fiatalságából adódóan igazi tanáccsal nem tudott szolgálni, de felvakart a padlóról.
Mr. Elfoglalt szakított rám időt, elmondta véleményét, hogy hogyan is lenne talán a legjobb. Ő ismeri az ismertebbik énemet, de azt is, akit a legtöbben nem. Tudja mire vagyok képes és tudja milyen árat fizettem már. Ő úgy is elfogad amilyen most vagyok csak éppen nem támogatja túlságosan.
Ez mind igaz a következő emberre is. Teknős is mellettem áll, ha igazán szükségem van rá. A vele töltött idő és érzelemtenger felkavart. Átéltem azt, ahogy rám néz és megmutatja milyennek is kéne lennie velem egy embernek, majd utána fogta magát és a kőkemény igazságot vágta a szemembe. Ő volt az első aki azt mondta bármit is csinálok, a lényeg, hogy "ha belenézel a tükörbe, ne köpd szembe magad". Mit ne mondjak hatott amit tett...tényleg van közös bennünk...Ő tudja hogyan kell bánni velem a hangulatomnak megfelelően.
Aztán jött Senki-aki-valaki és bár meglepődött, hogy felhívtam, én mégis adok a szavára. Tudtam előre, hogy hogyan fog reagálni, mert már egyszer eljátszottuk ezeket a köröket mégis kellett a megerősítés, így, hogy látott, tudja. Nem csalódtam benne, azt mondta, amit.
Aznap találkoztam a csajokkal is, mert bár fejcsóválva, de elvitt kocsival. Elmondtam nekik is, ami az utóbbi hetekben aggaszt. Valódi tanáccsal sajnos ők nem tudtak szolgálni. Megértették a helyzetet csakhogy "ők" valóban nem "én" vagyok.
Mindez tegnap történt... mégis egy gondolattól nem tudok szabadulni ma: találkoztam ugye Senkivel aki valaki és a véletlen folytán belefutottunk Az Exbe, majd az irónia kedvéért természetesen még a szombati baklövésembe is.
Nos elhiszem én, hogy nincsenek véletlenek - DE!
Akkor magyarázza már meg nekem valaki, hogy röpke 4 óra alatt mégis hogyan hozta ezt össze a sors: beszállok a kocsiba, amit az vezet, aki próbált kihozni a társaságból és aki miatt tiltólistás voltam körökben, majd összetalálkozunk életem első szerelmével aki olyanokat tett velem, amit ember alig tud feldolgozni, majd találkozok a legutolsó tévedésemmel, akit szintén szeretnék kitörölni a múltamból - ha lehetne.
Jó, nyilván nem tudjátok a mélyreható szálakat és történteket, viszont meg kell mondjam, hogy ez TUTI nem véletlen. Csak még a jelentőségét nem találtam ki.
A döntés születőben, az elhatározás kezd körvonalazódni.
Csak várnom kell.
A bejegyzést írta: Noire.Perle
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mindenkinek megvan a maga útja, ki hamarabb, ki később találja meg. Kívánom, ne kelljen túl sokáig várnod rá!
Szerintem azok a találkozások azért történetek négy óra alatt, hogy lásd, váltanod kell. Egyszerre láttad a rossz dolgokat, és így talán rájössz, hogy az életet előre nézve kell élni, de csak hátrafelé tekintve lehet megérteni!
Pussz,
Tündér
Felmelegítve csak a töltött káposzta jó!
Ezek nem szólamok, hanem tapasztalatok.
pusz
Juli