Ki más, ha nem én?
2015. június 2.
... gondoltam teszek valamit magamért és elmegyek a háziorvosomhoz, legalább tudjam merre, hány méter... átszaladok... kevesen vannak, ez jó!... Annál többet várok... és még mindig várok! Egy vérkép eredményre, végülis nekem fontos, ki másnak, ha nem nekem...
Eltelik másfél óra... közben egymásnak adják a kilincset az asszisztencián... Ebéd előtt, és még főznöm is kellene,... de már előtte megjártam az államkincstárat a belvárosban és egy rokont is meglátogattam a legnagyobb örömére...
Ezt a napot erre szántam, csak eggyel nem számoltam, az idővel... az pedig drága kincs!... Csak semmi idegeskedés, mert az árthat... nyugtatgatom magam, amikor látom, hogy a doktornő másodmagával eltávozik... "beteghez hívják"... Hú, de rossz lehet neki!... Hát még nekem!?... Hazudnék, ha azt mondanám, repestem a boldogságtól. Hazaugrok, legalább bekapni valamit... még jó, hogy ilyen közel lakom... De kár volt úgy sietnem!?... 11-től du. egy óráig csak arra vártam, hogy sorra kerüljek végre, de mindenki fontosabb volt, mint én, a fontos, hogy már bent vagyok - ismerősök, puszipajtások - én meg csak várok, mint a jó gyerek. Végre észrevette, hogy ott vagyok!... Persze, hogy felszökött a vérnyomásom...
Miért van olyan érzésem, hogy nem jó szakmát választott?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Van az így!Én is nagyon meggondolom az orvoshoz menést,mert ismerem a helyzetet.Ne hidd,hogy csak felétek ilyen egy rendelés!Hányszor megfogadtam,hogy felé se nézek!De muszáj,viszont amilyen ritkán csak lehet.Legalább sikerült elintézni amit kellett?
Puszi
Puszi
Puszi