Kiegészítés a pályázat értékeléséhez
2010. október 10.
Ígértem, írok egy pár gondolatot...
Először is, tudjátok, a pályázat kiírásakor egy meglepő dologgal találkozhattatok. A zsűri személyével. Kérdezhetnétek, hogy hogyan nevezhetnek egy pályázatra maguk a zsűritagok is. Erre egyszerű a válaszom.
Rendhagyó módon.
Mit is takart ez?
Azt, hogy minden zsűrizőnek a saját írásán kívül (ha volt ilyen) minden írást 1-től 10-ig kellett pontoznia és minden pontozásához egy rövid kis indoklást kellett írnia. (Ez ugye azt feltételezi, hogy a bírálónak el is kellett olvasnia az adott írást, ha nem akart hülyeséget írni az indoklásában.)
Miért ez a rendhagyó megoldás?
Mert itt nem gondolnám, hogy egy versenyt akarunk támogatni –nem ezt kérték tőlünk a díj felajánlói–, hanem egy jó közösség kialakítását szeretnék támogatni! És ebben már van jelentősége, hogy korrektül tudjunk egymás írásairól véleményt alkotni.
A pályaműveket ugye, így egy több tagú zsűri bírálta el.
/Zsűri: páran a szerkesztőségből (Tündérek), egy-két felkért (Ada, Pinokkió és Orsolya, mint tiszteletbeli tagunk), valamint az előző pályázat díjazottai és különdíjazottai./
A díjazottak és külön díjazottak közül a zsűrizést nem mindenki vállalta, így 10 zsűritag maradt.
(Akik vállalták: Ginesz, Katalina és Nem Tom.)
Szerintem a versenyben résztvevő bírák precízen vigyáztak arra, hogy korrektek legyenek a versenyzőtársaikkal.
Minden tiszteletem az övék!
Volt olyan bíra, aki nevezett, de nem került be a különdíjazottak közé sem!
Külön kiemelem így és nagyon köszönjük Katalina elfogulatlan és korrekt bírálatait! Puszi érte neki!
A bírák pontszámai alapján jött ki az első 3 helyezett.
A további 4 különdíjazottnál két dolgot vettünk figyelembe. Az írások minőségét és a témaválasztást. Most itt ennél a csoportnál kicsit szűkebben osztottuk ki a díjakat, mint legutóbb. Ide csak tényleg a nagyon különleges témafelvetőket vettük bele, így sok jó írás csak simán oklevelet kapott (esetleg kicsit több pontszámmal is, mint a különdíjasok).
Egy-két dolog még...
Mi itt nem akartunk senkit favorizálni. Nem kellett semmilyen szamárlétrát megmászni ahhoz, hogy valakit díjazzunk és felvállaltuk a kényes témákat, sőt díjaztuk is őket.
Továbbá kérem senki ne vonjon le rossz konzekvenciákat!
Főleg, nehogy valaki abbahagyja az írást!
Hiszek benne, hogy a legjobb 3 nyert és a legérdekesebb 4 lett kiemelve különdíjjal!
Olvassátok őket és remélem igazat adtok nekünk –akik ilyen nehéz helyzetben kénytelenek voltunk mégis dönteni–!
Sajnos, mint mindenütt, itt is voltak akik megsértődtek és nem tudták elviselni azt, hogy nem ők nyertek. Külön kiemelném Leilaleslie felhasználónk minősíthetetlen hangnemű, bántó e-mailjét, amire nagyon korrektül válaszoltam, de azóta sem kaptam meg a bocsánatkérő válaszát! Türelmesen várom!
Akkor lássunk pár rövid elemzésrészletet, a teljesség igénye nélkül:
Nem Tom: Elfekvő (átlagpontszám: 9,6)
„Pályázata elején figyelemfelkeltően, sajátos humorával mutatja be szereplőit – „a hölgyeket”. Tisztán, érhetően fogalmaz, mint gyakorló író, leköti az olvasó figyelmét. A hetedik fejezettől az érkező vendégekkel foglalkozik, a skálán megtalálható a teljes paletta. Végig élvezetes olvasmány, úgy lehet, megtörtént esetekkel.”
„A valóság pontokat nem adtam amíg végig nem olvastam a cikksorozatot, de így utólag majd megadom mindre, mert elképzelhetőnek tartom.”
„Összességében egy külön kategória, nehéz a többiekkel összehasonlítani. Van benne pár icuri-picuri hiba, de közben meg egyedibb, mint akárkié.”
„Nem kérdéses, ez a pályázat legeredetibb és legjobb műve. Van eleje van vége, szépen összerakott a történet, de nincs túlírva. A történet elején bemutatja a portást, majd szépen a szereplőit és a vendégeket. A végére hagyja a csattanót. Közben az egyes részeknél is egy-két-három külön kis szálra bontja sztorijait, amiknek mindig megvannak a maguk kis ívei, csattanói. Mint egy kis "barokk szekrény", minden kis faragás egyedien is jó, de közben mégsem giccses. Szerintem szuperjó!!!”
Skoky: A boszorkányt máglyán megégetik? (átlagpontszám: 9,35)
„Tetszik a szép magyarsággal, hibátlanul megírt, nem mindennapi története.”
„Nagyon jó! Összefüggő, érthető, szuper!!!”
„Jó író, szép írás, kerek történet. Nekem az írás vonalvezetése, megkoreografálása az egyik legjobb. Igazán izgalmasra írta és nem ment át se közönségesbe, se giccsbe. Szuper!!!”
„Az írás jó, és őszintének tűnik. Remek szókincse van írónőnek és ezt használja is. Nagyon tájékozott. Tetszett”
Gábor: A betegágy mindkét oldalán (átlagpontszám: 9,1)
„Kitűnően fogalmaz, egyszerű de nagyszerű. Nekem A tökéletes!”
„Igazán könnyen olvasható, megható írás. Egy átlag ember nem átlagos élethelyzettel való megbirkózása. Nekem kimondottan tetszett.”
„Érdekes történet, aki előbb, mint ápoló, majd betegként jelenik meg a klinikai osztályon. Jól érthetően írja meg saját történetét. Írása érdekes, olvasmányos.”
„Jó stílusban ír. Lehetne több poénja és ki kellene zökkenteni az olvasóját. Pl. a Virágos részt kibonthatta volna egy részben. Így egy kicsit monoton, de amúgy meg nincs benne hiba!”
Luca: TERÁPIA (átlagpontszám: 8,5)
„Kifinomult az írása, hibátlan, kiterjedt szókinccsel, s a nem könnyű témát is gyakorlottan, jól, érthetően fogalmazza meg, olvasmányos a pályázata, a legjobbak közt foglal helyet!”
„Az írása nekem összefogottnak tűnik, a téma elkeserítően érdekes. Látszik, hogy nem profi író,de ez nem zavaró a cikk olvasása közben.”
„Az első rész kesze-kusza, utána már van íve a dolognak. Olyan vízszintes íve. Lehetett volna itt is törni a történetet, mint Gábornál. És a végére oda lehetett volna írni, hogy folytatódik...”
„Korrekt történet sok zűrzavaros érzelemmel, mint az élet. Ez az írás nagyon is megfelel az oldal kritériumainak.”
Je'taime: Emanuelle, ez velem is megtörténhet? (átlagpontszám: 8,4)
„Nehéz helyzetben éreztem magam olvasás közben, viszont nem láttam kihirdetve, hogy „no porno!” Azonban: a szinte Sodomát elénk táró anyaggal mit kezdhettem? Írója kifinomultan, példamutatóan jól forgatja a tollát, emelkedettebb hangulatú anyaggal a legmagasabb helyezést is elérné, én azonban a témaválasztása miatt visszább soroltam”
„Megosztó írás. Kiválóra értékelném, de az tény, hogy dupla, vagy semmit játszott az írója!”
„Úgy érzem, a szerelem nem utcára, nem kirakatba való, áruba bocsátani nem csak vallási, de általános erkölcsi szempontból semmiképpen nem szabad. Egy kisebb réteg ferde hajlamait nem helyes pályázatokon bemutatni, szerepeltetni.”
„Nekem tetszik. Jó a fogalmazás, nyílt, de nem közönséges.”
„Valamit tud az író, és nem csak azt, amit ábrázol. Remek írás, első helyre javaslom”
Divi Éva: Képek (átlagpontszám: 7,5)
„Ötletes témát választott, azonban kiforratlan az írása”... „Befejezetlen szavak és mondatok bőven akadnak benne; vesszők helytelen használatát-hiányát elkerülhetné, ha átolvasná az anyagot föltétele előtt, ami lerontja a pályázat színvonalát. Egyes fejezetek között nincs folyamatosság, olyan, mintha naplót írna, mindig másról. A hibák főleg az első fejezetekre jellemzőek.”
„Aranyos írás, de látszik rajta, hogy nem profi író. Érdekes pillanatképek az életéből, nekem tetszett.”
„Érdekesen ír, élethelyzeteket szemléletesen jeleníti meg. Ha nem nézem a kisebb helyesírási hibákat és átugrok néha a szerkezeti problémákon, akkor nagyon jó kis írás. Ötletesen elkülöníti a részeket, nekem ez inkább előny, mint hátrány.”
„Gondosan felelevenített képek sora. Még humora is van. Igen értelmes írás. Nem akar oktatni, szájba rágni.”
Írólány: Kaotikus kapcsolatrendszerek (átlagpontszám: 7,8)
„Nagyon jól fogalmaz, kiforrott egyéniségre vall az írásmódja, hibátlan, és a műből kitűnt tapasztalatszerzése (22 éves életkorához képest alig hihető).”
„Mondanivalója tanulmányként is megállná a helyét. 11. fejezetét is olvasva, kissé befejezetlennek tűnt.”
„Remek írás, bár a pályázat többi művével nehezen összehasonlítható. Abba amibe belekezdett, szerintem nagyon jót alkotott, max. az életkorából adódóan egyszer kétszer nincs igaza, szerintem.”
Most ennyi a pályázatról.
Majd a következő pályázatunkat karácsony előttre gondoljuk kiírni. Addig is írjatok sokat és senki ne szomorodjon el, biztos vagyok benne, hogy érdemes velünk maradnotok!
Pussz,
Tündér
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Remélem a következő pályázat is hamarosan ki lesz írva, érdeklődéssel várom! Köszönettel Orsolya
Írjatok, írjunk továbbra is!
Ada
Puszi: Skoky
Szeretném megköszönni az értékelést, és minden hozzászólást. Külön köszönöm azt is, hogy leírtátok, miben lehetne jobbá tenni. Szeretnék tanulni belőle.
Nagyon köszönöm az értékelést is.
Legyen mindenkinek szép estéje!
Gábor
Talán csak annyit, hogy lesz folytatása a sorozatomnak, hiszen a terápiára most is heti rendszerességgel járok. Csak előbb kicsit összeszedem magamat... Mostanában kicsit nehezebb...
Gratulálok a többi nyertesnek! :)
Gondolom, nekem is illene hozzászólni ehhez a cikkhez. Ugyan nem vagyok a szavak embere, de megpróbálom levetkőzni a gátlásaimat.
Elöljáróban szeretném mindenkinek megköszönni a drukkolást – és az ellendrukkolást is.
Aki ír, annak szép számban vannak a fun clubjában ilyenek és olyanok is. Ez természetes. Az írásaim mindenkiben indulatokat gerjesztenek, érzéseket vagy ellenérzéseket váltanak ki. Pontosan ez a célom. Nem szeretnék olyan kirívó lenni, mint egy vödör szürke festékben egy szürke pötty. Tehát ezután is így fogok írni. Néha azért beeshet egy-egy ábrándos történet is, nehogy abban a hitben ringassátok magatokat, hogy a Nem Tomnak még lelke sincs.
De térjünk vissza az Elfekvőre. Soha nem akartam ezeket az élményeimet megírni, még kevésbé publikálni. Aztán volt valaki, aki azt mondta, hogy ezt igenis meg kell írnod, és meg is tudod írni. Elhittem, és megírtam. Menet közben már nem azzal volt a probléma, hogy mit írjak, hanem az, hogy mit ne írjak meg.
Reményeim szerint megtaláltam az egyensúlyt. A téma ugyan sok eltévelyedésre adott volna lehetőséget.
Mondjuk, átmenni lelkizősbe, vagy triviálisba, esetleg gusztustalan részletek csócsálásába. Nem akartam sem népszerűsíteni, sem lepfujozni a kupleráj intézményét. Nem akartam, de ha mégis be-becsúszott ilyesmi, akkor volt, aki a kezemre koppintson. Csak megírni, hogy ilyen is van. Nektek, lányok, megírni azt is, hogy milyen hülye tud lenni egy férfi, ha olyanja van.
Nem akarom azt sem eltitkolni, hogy kérőim is akadtak az írás publikálására, de mivel ide írtam – nektek, nekünk –, ezért nem adtam el. Nyilván majd fogom.
Ez az írás, és többi írásom is, közös munkából született. Nem tagadom, sőt nagyon büszke vagyok rá, hogy egy hozzáértő segíti a munkámat, hol kritikával, hol ötletekkel és tanácsokkal, de, és főleg, a magyar nyelvtan megújítására való törekvésem vadhajtásait nyesegeti le. Szigorú kritikái, az én példám bizonyítja, meghozza az eredményt. Egy időben ti is megtapasztalhattátok megalkuvást nem tűrő, de jobbító szándékú kritikáit. Ő már nincs köztetek, viszont mindig velem van.
Köszönöm neked, Vasorrú Bába.
Elkészültek az oklevelek is, a héten postázzuk minden a pályázaton résztvevőnek!
Pussz,
Tündér
Sziasztok
Gondolom, nekem is illene hozzászólni ehhez a cikkhez. Ugyan nem vagyok a szavak embere, de megpróbálom levetkőzni a gátlásaimat.
Elöljáróban szeretném mindenkinek megköszönni a drukkolást – és az ellendrukkolást is.
Aki ír, annak szép számban vannak a fun clubjában ilyenek és olyanok is. Ez természetes. Az írásaim mindenkiben indulatokat gerjesztenek, érzéseket vagy ellenérzéseket váltanak ki. Pontosan ez a célom. Nem szeretnék olyan kirívó lenni, mint egy vödör szürke festékben egy szürke pötty. Tehát ezután is így fogok írni. Néha azért beeshet egy-egy ábrándos történet is, nehogy abban a hitben ringassátok magatokat, hogy a Nem Tomnak még lelke sincs.
De térjünk vissza az Elfekvőre. Soha nem akartam ezeket az élményeimet megírni, még kevésbé publikálni. Aztán volt valaki, aki azt mondta, hogy ezt igenis meg kell írnod, és meg is tudod írni. Elhittem, és megírtam. Menet közben már nem azzal volt a probléma, hogy mit írjak, hanem az, hogy mit ne írjak meg.
Reményeim szerint megtaláltam az egyensúlyt. A téma ugyan sok eltévelyedésre adott volna lehetőséget.
Mondjuk, átmenni lelkizősbe, vagy triviálisba, esetleg gusztustalan részletek csócsálásába. Nem akartam sem népszerűsíteni, sem lepfujozni a kupleráj intézményét. Nem akartam, de ha mégis be-becsúszott ilyesmi, akkor volt, aki a kezemre koppintson. Csak megírni, hogy ilyen is van. Nektek, lányok, megírni azt is, hogy milyen hülye tud lenni egy férfi, ha olyanja van.
Nem akarom azt sem eltitkolni, hogy kérőim is akadtak az írás publikálására, de mivel ide írtam – nektek, nekünk –, ezért nem adtam el. Nyilván majd fogom.
Ez az írás, és többi írásom is, közös munkából született. Nem tagadom, sőt nagyon büszke vagyok rá, hogy egy hozzáértő segíti a munkámat, hol kritikával, hol ötletekkel és tanácsokkal, de, és főleg, a magyar nyelvtan megújítására való törekvésem vadhajtásait nyesegeti le. Szigorú kritikái, az én példám bizonyítja, meghozza az eredményt. Egy időben ti is megtapasztalhattátok megalkuvást nem tűrő, de jobbító szándékú kritikáit. Ő már nincs köztetek, viszont mindig velem van.
Köszönöm neked, Vasorrú Bába.
Ezt hogyan értetted Tamás? Vasorrú bába netán a családod tagja?
Tán
Üdvözlettel:
Írólány
Sziasztok!
Elkészültek az oklevelek is, a héten postázzuk minden a pályázaton résztvevőnek!
Pussz,
Tündér
Nekem is voltak favoritjaim, akiket úgy látom, hogy a zsűri is elismert.
Furdal már a kíváncsiság, hogy a különdíjasok mit kapnak? Különleges oklevelet?
Pussz,
Tündér
MEGLEPETÉS!
Pussz,
Tündér
Elnézést, hogy most reagálok rá, eddig nem fedeztem fel, hogy itt van. :)
Nos, tudtam, hogy két táborra oszlik az olvasók hada, ez természetes.
Ezért is vittem két vonalban a történetet.
Az eleje, a bizonytalanság és a jövő kilátástalansága, egy nő félelmei, fájdalmai és kétségei, és a folytatás, önmaga újra felépítése, megtalálása.
Ez a kettősség jellemezte a lelkem, mikor az élet és az elmúlás között lebegtem.
Nagy szavak. Nem is kell, hogy megérintsen bárkit is.
Ne is kelljen megtapasztalnia az ilyen borzalmakat senkinek, ezt kívánom.
De.
Az ilyen mélység, lelki szakadék iszonyú magasra tudja lökni az embert, mint a kifeszített íj a nyilat.
Mint amikor a bénulásra ítélt még egyszer utoljára meg akarja futni a maratoni távot.
Azután mikor bemelegített, közel van a cél, már érzi, hogy végig tudja csinálni, rájön, hogy az élete nem azon a 42,195 km-en múlik.
Lassít, már megelégszik az egyenletes tempóval, kezdi észre venni az út mentén a rá mosolygókat, nem rohan tovább.
Duális világunkban ideális, de nem könnyű az egyensúlyt megtalálni.
Fekete és fehér, fény és sötétség, félelem-biztonság.
A történetem egy lelkiekben és testben mélybe zuhanó nő visszakapaszkodását mutatja be - sajátos környezetben - az életbe.
Amilyen hirtelen, és amilyen mélyre zuhant, olyan erővel és ívben száguld vissza.
A módszer, az eszköz történetesen a swinger, amit el,-és megítélni nem a mi jogunk.
Vallom, hogy az egészséges egyensúly és lelki béke megtalálásához a mikéntet el lehet fogadni, ha a végcél, az eredmény egy kiegyensúlyozott, célokkal teli élet.
Sajnálom azt, aki csak az utolsó 4 fejezet témáját vette észre, és az alapján döntött.
Igyekeztem megmutatni a meztelen női lelket is, a sebezhető kiszolgáltatottságával, vívódásaival, útkeresésével.
Szerencsére a történet nyertese én vagyok. :)
Már tudom ki vagyok, és miért élek.
És szeretek élni, szeretem megélni a hétköznapok minden csodáját, apró szépségeit.
Fogok még írni ilyet is, olyat is. :)
Hogy élményekhez juttassalak benneteket, a szememen keresztül adjak betekintést, rálátást egy furcsa világban, a ti világotokba is.
Mert a ti világotok ugyanaz, mint az enyém. :)
Hisz egy helyről jöttünk, és egy helyre távozunk.
Kíváncsian várom a különdíjat, köszönöm szépen, még egyszer.
Üdv. Je t'aime.
Mindenkit megnyugtatok, lesz még pályázat! És tudom, hogy nálunk nincs lefutva egy verseny sem. Legközelebb biztos olyat találunk ki, ami meglep majd mindenkit és esélyt ad az esélytelenebbeknek hitteknek is!
Pussz,
Tündér