Kikívánkozik belőlem...
2018. április 27.
A nélkül, hogy bárkit is terhelnék személyes élményeimmel, melyek az utóbbi időben nem várt helyzeteket produkáltattak velem, de én semminek sem vagyok az elrontója. Tetszett, vagy sem, de egy próbát megért, így hát nekiveselkedtem és fekvő pózba leereszkedtem. Előtte természetesen leterítettem egy kis szőnyeget alám, mégse a szűz gyep nyomjon itt is ott is. Eddig nem is fáradtam el. Hanem aztán lapos kúszást imitálva próbáltam átjutni a kerítés alatt. Mit mondjak? Próbára tette az erőm, pedig én mindent úgy tettem, ahogy nemegyszer másoktól láttam..., mégsem haladtam egy centimétert se előre. Az is igaz, hogy fölöttem szögesdrót tüskék meredeztek. Valahogyan mégis - még, ha lassított felvételben is - átvergődtem magam a kerítés alatt és egy karcolás nélkül a túloldalon egyenesbe kerültem. Ezen a sikerélményen felbuzdulva, dolgom végeztével (ami nem összetévesztendő egyéb kis- és nagydologgal, mert ekkora tortúrát azért nem vállaltam volna fel, hanem a kerítésre kúszó növényeket kellett megreguláznom a másik oldalon...) lényegesen könnyebb volt a visszaút, de most hanyatt fekvő pózban csúsztam le az alattam lévő kis szőnyeg segítségével a meredek partoldalon, a kerítés mögött, biztos talajt érezve a talpam alatt végre feltápászkodhattam... Hogy én mit meg nem teszek a szépségért? Itt van előttetek a bizonyíték...
És akkor kalózlány holmi pajzán históriákkal riogat, mert már nagyon el vagyunk kényelmesedve?... amit az ember ugye nem olvasni, inkább átélni szeretne... Már, aki. No, de ennél izgalmasabb, mint ez a fekve hanyatt csúszva és hason kúszva még létezik egyáltalán, mint póz?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.