Kint a szabadban...
2013. június 14.
Végre itt a nyárelő! Kimentünk a telekre. Ugyan, azt sem tudtam hol kezdjem, de valahol azért mégis elindult a dolog... Csak elkezdeni volt nehéz, mint mindig. A végeredmény tetszik. Rend van a bungiba és a teraszon.
Már csak egy szúnyogháló hiányzik, ami, ha nincs, megkeseríti a hosszabb kint létet, mondjuk éjszakába nyúlóan. A szúnyogok ugyanis nem várnak, este támadnak.
Na erre fel kell időben készülni. Hát egy kicsit el vagyok késve a dologgal. De tervbe van véve. Addig viszont a nomád élet várat magára. Nem kockáztathatok, mert ő sem vár, hanem támad.
Idén még csak egy szúnyog csípett meg, de az rendesen. Nem adtam neki még egy esélyt.
Egy másik ellenség is felütötte fejét... Nem adtam még neki lehetőséget semmire, csak néztem, ott van, de meddig és miért? Ez nem az én darázsfészkem, ami vaníliás... azt szeretem, sőt, a fahéjasat még inkább... de ez más célból ragasztotta oda magát... tartósan, és még nekem volt lelkiismeretfurdalásom estére, hogy likvidáltam őket...
Egyébként egy jó módszerem van... Még pici korában (dió nagyságú), amikor alig éreznek valamit... volt belőle vagy három, amit észrevettem...
Hosszú fapálca végét egy tüker kockába belenyomtam, majd meggyújtottam... Lángolt mint fáklya... és az egész nem tartott csak egy pillanatig... nekem mégis rossz érzéseim támadtak... Nem szoktam a természet ellen tenni ilyen drasztikusan, kivéve, ha az utamba kerül... óhatatlan rálépek...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.