újabb események régebbi események további események
02:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:13
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:53
Tündér módosította a naplóbejegyzését
12:52
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
02:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:16
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
02:09
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Kip-kop!

2021. október 24.

Vissza a naplóhoz

- Kopognak!

- Hallom, hiszen... nyiss ajtót!

- Én nem, nyiss te!

- Fáradt vagyok - mondta az anya, miközben már indult is az ajtó felé.

Az árnyék jól ismerten körvonalazódott a kis ablakon át, ami megtörte, de nem rejtette el teljesen, ki áll mögötte. Rég nem tapasztalta már, pedig volt idő, amikor igen gyakran ismétlődtek a látogatások. Kelletlenül kérdezte, most is csak megszokásból:

- Ki az? - pedig biztosan tudta, hiszen nem lehet más, mint az a cérna vékony fiatalasszony a szomszédból.

Karján a pici gyerekkel, és valamivel lejjebb, a földből épphogy kinőtt, aprócska, csalafinta kis teremtés, az asszony barátnője kezét fogva négy éves kislányának. Aki fülig érő szájával, ellenállhatatlan mosolyával mindig levette a lábáról. Aki ránézett a bebocsájtást kérő bogár szemeivel, és tudta, az alig résnyire nyitott ajtón keresztül, már nyomul is befelé, egyenesen a szoba ajtajáig, ahol kérdőn rá néz, és nem tudni miből, de azonnal vágta, végre szabad a pálya! Boldog volt ilyenkor és felszabadult. Ettől a perctől kezdve megállíthatatlan.

Nyitott kapukat döngetett, hiszen ők ketten rövid idő alatt kölcsönösen barátságban szövetkeztek egymással, és valami láthatatlan, eltéphetetlen szálak összefűzték kettejük kapcsolatát. Barátnők lettek.

Nem volt megállás, perc nyugalom, fáradtság elfelejtve szinte azonnal. Amióta csak megtanult beszélni ez a kis apróság, be nem állt a csepp szája, szinte már hiányzott az asszonynak, ha kimaradt egy-egy nap, hét, hónap. Az egyetlen, aki egyszerre tudta feloldani benne a szorítást, az egyedüllét néha nyomasztó magányát és feledtette el vele az idő múlását.

- Nincs meleged, Évi néni? - kérdezte ártatlan, csalafinta módon és ha neki tetsző választ kapott, azonnal elhelyezkedett az ölében és mondta, nem kérdezte.

- Játsszunk! No, persze, tehetett volna mást?

Csakhogy ezek a játékai nem kevés megpróbáltatást jelentettek az asszony számára, mert ez a kis apróság bámulatos gyorsasággal volt képes felfedezni, felkutatni, megtalálni még az előle jól elrejtett apró tárgyakat is, teljesen értelmetlenné téve a rendet, amit rövid ottléte alatt is csatatérré változtatott...

- Zsoltné Éva -

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: