Kitartás
2013. május 23.
Azon gondolkodom éppen, hogy mekkora kitartás lakozik emberekben. Egyszer elhatározott valamit, és ahhoz tartja magát következetesen. Minden fajta következtetés levonása nélkül egyszerűen azért, mert per pillanat jól érzi magát ebben a szerepében.
Volt idő - múlt idő - amikor éppen attól szenvedett, a figyelem hiányától. Nem ezt érezte, ami most élteti. Én nagyon is jól emlékszem még arra, amikor hiányzott nem kevés, sok minden ahhoz számára, hogy jól érezze magát. Ennek nem egyszer hangot is adott.
Hogy van az, hogy elfelejti mihelyst egy kicsit az "időjárás" neki kedvez? Átmenetileg, mert hiszen a "szerencse forgandó"... Esik az eső!
Mind, ahányan csak vagyunk tudjuk ezt, csak egyedül ő gondolja úgy, hogy neki ez "kijár"...
Én azt mondom, nem jár, csak megadatott.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Válasz erre: Sanda
Rébuszokban beszélsz.
Ne vond soha kétségbe a másik gondolatát. Hogy mit, miért ír? Ő tudja mit akar, ha te nem is. Az is, akinek szánja.
Rossz lehet neked, hogy nem elégítette ki a kíváncsiságod! Sajnálom. :-)
Puszi,
Éva
Jó az, ha van az embernek kitartása, de persze nem árt tisztában lenni azzal, honnan és hová.
Pussz
Tündér
Válasz erre: Tündér
Kedves Éva!
Jó az, ha van az embernek kitartása, de persze nem árt tisztában lenni azzal, honnan és hová.
Pussz
Tündér