újabb események régebbi események további események
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel
21:33
L. Alexa új bejegyzést írt a naplójába
21:18
Új cikk került fel a weboldalra
16:41
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:39
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
16:17
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:59
L. Alexa új cikket töltött fel
14:33
Yolla új cikket töltött fel
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:37
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Kiút

2018. november 4.

Vissza a naplóhoz

Hol van az a kiút, amiről mindenki beszél?

Jutka, már máskor is látta a kislányt a lépcsőn ülni. Úgy gondolta a szülei valahol a közelbe lehetnek, vagy csak elfáradt a játék közben. Már éppen be akart lépni az ajtón, de mégis mást gondolt.

– Szia. Mit csinálsz itt?

– Várom az anyukámat – felelte a kislány, cseppet sem volt megijedve

– És hol van anyukád?

– Dolgozóba

– Dolgozik? Mikor jön meg?

– Nem tudom – vonta meg a vállát a gyerek.

– Nem akarsz bejönni?

– Nem szabad. Az anyukám azt mondta, ha valaki el akar vinni, sikítanom kell hangosan. Sikítsak? – volt némi huncutság a szemében.

– Nagyon okos anyukád van, hogy erre megtanított. Hogy hívnak?

– Faragó Emma, és négy éves vagyok. – mutatta is a kis kezén, hány éves.

–Leülhetek? – Emma kicsit odébb húzódott, hogy elférjen. – Amíg anyukád dolgozik, mindig itt ülsz a lépcsőn?

– Nem, a Móni anyukája szokott az oviból elhozni, de ők messze laknak, ezért én itt várom az anyukámat. — És apukád hol van, akarta kérdezni Jutka, de még idejében meggondolta. Nagyon meg lepte a kislány következő kérdése.

– Neked van gyereked?

– Igen van egy kislányom, ö is négy éves.

– És hol van most? – Jutka egy percig arra gondolt mit foglalkozik ő azzal, mit csinál ez a gyerek itt. Aztán Lucára gondolt, és elszégyellte magát.

– Luca most az angyalokkal játszik.

– Felment a mennyországba? Az apukám is ott van. Biztosan vigyázni fog Lucára – még bólogatott is hozzá. Jutka, hogy az érzelmeit leplezze, gyorsan felállt, – El ne mozdulj. –

A lakásba először a kisszobába nyitott be, ahogy három éve mindig teszi. Régen törtek fel ilyen mélyről az érzések. Milyen igazságtalan az élet. Megint elszégyellte magát a gondolatai miatt. Nem ez a kislány tehet a történtekről, nem szabadna bántani, még gondolati szinten sem. A konyhában elő vett a hűtőből, két szelet rántott húst, a mikróban megmelegítette, egy – egy szelet kenyérre tette őket, magához vett egy ásvány vizet, poharakat, és vissza ment a lépcsőn ülő kislányhoz.

– Szereted a rántott húst?

– Szeretem, de anyukámnak nincs pénze rá –Először tétovázott elfogadja e, de győzött az éhség. A kenyeret az egyik kezébe fogta, a húst a másikba, és mintha el is feledkezett volna a kenyérről, a húst majszolta. Közbe, meglepően értelmes válaszokat adott. Jutka rájött, nem is olyan elhanyagolt gyerek, mint aminek elsőre gondolta. Látszódott, hogy sokat foglalkoznak vele, és nem gügyögés szinten. Ahogy az órájára nézett látta, már több mint másfél órája ül a lépcsőn

– Mindig ilyen sokáig dolgozik anyukád? – Emma nem válaszolt, másfelé figyelt, aztán gyorsan felugrott – Anyu! Anyucííí! És már futott is. A nő letette a szatyrot, felemelte a kislányt. Egy kicsit beszélgettek, majd elindultak a ház felé.

– Ez a néni vigyázott rám, amíg nem jöttél, meg ettünk rántott husit is.

– Jó estét—Nyújtotta a kezét Jutka – Szabó Judit – A másik nő, alig halhatóan köszönt, éppen csak az ujjhegyével fogott kezet, Jutka nem is értette a nevét, csak annyit, hogy valamilyen Emma.

– Nem biztonságos így hagyni egy gyereket,

— Tudom – mondta halkan a másik nő – nincs pénzem bébiszitterre. Ahol eddig laktunk, volt egy néni, aki vigyázott délutánonként Emmára.

– Én szívesen vigyázok rá

– Nem kell – jött a gyors válasz. Látszott nem szívesen beszélget. Jutkát zavarta az is, hogy nem nézett a szemébe, végig lehajtott fejjel beszélt. Együtt szálltak be a liftbe – itt lakom a másodikon—még mondott volna valamit csak becsukódott a lift ajtó. Most is a kisszobába nyitott, fejét az ajtófélfának döntötte. A szobába minden úgy volt, ahogy Luca hagyta, amikor utoljára elindult az óvodába. Jutka későn érő típus volt. Az hogy főiskolára kellene menni, hogy lehetne diplomája is, harminc éves korában jutott eszébe. Itt ismerte meg Istvánt, aki óraadó tanár volt. A kapcsolatukat a diplomaosztás után vállalták fel. Egy gyors esküvő, és jöhet a trónörökös. Aki jött is, csak az a baba idő előtt megszületett. Bár az orvosok mindent megtettek, csak pár órát élt. Két évig csak a sebeiket nyalogatták, míg rájöttek, kifutnak az időből, ha nem próbálkoznak újra. Luca gyönyörű baba volt. Ha nem is feledtette az elvesztett babát, de kárpótolta őket mindenért. István, talán még jobban ragaszkodott a kislányhoz, mint Jutka. Imádták egymást. Azon a napon is a férfi ment az óvodába a kislányért. Először nem gondolt semmi rosszra, hogy még nincsenek otthon. Előfordult, hogy villám látogatást tettek valamelyik nagyszülőnél. Hat óra után kezdett ideges lenni. Felhívta a szüleit, a férfi anyját is, de egyikük sem látta őket. Már éppen a kórházakat akarta hívni, amikor csöngettek – Na végre – felkiáltással nyitott ajtót. Két egyenruhás állt az ajtóban. Jutka világa akkor darabokra tört. Számtalan megválaszolatlan kérdés maradt. István miért ment át a piroson? Az a másik autós miért ment olyan gyorsan? Ha Luca ülése, nem az apja mögött van, túléli? És sok-sok más kérdés, amire akkor sem és az óta sincs válasz. Hónapokba telt, amíg egyáltalán beszélni tudott róla. Sokszor gondolt arra, nincs értelme az életének nélkülük. Aztán rájött éppen miattuk kell erősnek lennie, és szépen lassan újra felépítette magát.

Reggel, amikor munkába indult, észrevett az ajtó alá félig becsúsztatott papírt. Valami füzetből téphették ki „Vigyázna délután Emmára? „ Jutka statisztikusként dolgozott egy cégnél, ha valamit nem tudott határidőre megcsinálni, inkább hazahozta a munkát. Nem szeretett a hatalmas irodaépületben egyedül, valamiért nyomasztónak érezte. Amikor hazaért, Emma már a lépcsőn ült

– Az anyukám azt mondta elmehetek veled

– Tudom. Írt nekem levelet – nyújtotta a kezét a kislánynak.

– Te ilyen nagy házban laksz? Én az anyukámmal alszom. Régen volt külön szobám, de onnan el kellett jönnünk. – Jutka már majdnem rászólt a kislányra, amikor az benyitott Luca szobájába, de mégis hallgatott. Meglepetés, és csodálat keveréke látszódott Emma arcán – De szép! – Ha mindent visszateszel a helyére játszhatsz a játékokkal.

–Luca nem fog haragudni?

– Luca nagyon jószívű kislány volt, biztosan nem haragudna. – Kakaót készített, mellé tette a brióst, amit hazafelé vett, odaállt az ajtóba, de nem volt szíve megzavarni a kislányt, aki nagyon óvatosan fektette be az egyik babát a babakocsiba, és közben beszélt hozzá. Jutka szeme könnybe lábadt, amikor hallotta, hogy Emma, Lucának szólítja a babát.

Emma anyja hat óra után jött meg.

– Gyere be

– Nem szeretnék zavarni. Köszönöm, hogy vigyázott Emmára

– Még csak az hiányzik, hogy asszonyomnak szólíts. Tudom, hogy most nehéz helyzetben vagy, de mindig van kiút

– Milyen kiút – Most először nézett Jutka szemébe, aki rájött nem is olyan gyenge ez a nő, mint eddig hitte. Szinte szúrt a tekintete. – Nem régen még én is ilyen szép lakásban laktam, Emmának volt saját szobája. Volt egy szorgalmas férjem, akinek mi voltunk az elsők. Csak volt egy szenvedélye, az autók, meg a gyorsaság. Sokszor figyelmeztettem, baj lesz. Három éve bekövetkezett, amitől féltettem. Csak akkor nem ő volt a hibás, a másik autó ment bele a pirosba. Nem is értem, hogy csinálhat valaki ilyet, főleg úgy, hogy ott a gyereke vele. – Jutkával megfordult a világ – Kiútról beszélsz? Milyen kiútról? Mivel volt még hitel a lakáson, egy keresetből nem tudtam fizetni a rezsit is, meg a részleteket, Emma akkor egy éves volt. Ha Joli néni nem vigyáz rá elvették volna. El akartam adni a lakást, de a kutyának nem kellet ekkora hodály, mindenki kis lakást keresett. Így vitte a végrehajtó, csakhogy amit adtak a házért, nem fedezte a tartozást, mert ugye a kamatok, meg a végrehajtó óradíja, meg a többi. Most is vonják a fizetésem felét. Ezt a lakást is úgy tudom, fen tartani, nem kell bérleti díjat fizetnem, egyik ismerősöm összeköltözött a barátjával, és most azon imádkozom, nehogy összevesszenek, mert akkor mennem kell, de nem tudom hova. – kis szünetet tartott, aztán halkan folytatta – Ne haragudj, de annyian mondják ezt a kiutat, hogy már kezdem azt hinni, tényleg én nem csinálok valamit jól. Reggel hattól este hatig dolgozom, sokszor hétvégén is, olyankor Emma egyedül van a lakásba. De nem tudok mást csinálni. A szüleim nem élnek, testvérem nincs, kihez, hova forduljak segítségért. Hol van az a kiút, amiről mindenki beszél.

Jutka remélte, a másik nő nem veszi észre, milyen viharok dúlnak a lelkében. Annak a gyerekét pátyolgatja, aki megölte az ő kislányát. Amikor elmentek, lázasan nekiállt takarítani Luca szobájában, úgy érezte beszennyeződött minden, amihez Emma hozzá ért. Aztán térdre rogyott a szoba közepén, – ez nem én vagyok – mondogatta magában – az kislány, de még az anyja sem tehet arról, ami történt.

A következő két hónapban Jutka továbbra is vigyázott Emmára, volt, hogy szombaton is nála volt. Ilyenkor játszótérre vitte, kisebb kirándulásokra. Úgy érezte, értelmet nyert az élete. Emma anyja egyik este sírva jött át. Menniük kell a lakásból, mert a tulaj haza költözik.

– Nem tudom, mit csináljak, hova menjek. — Jutka próbálta vigasztalni, felajánlotta a kislány maradjon nála, amíg az asszony talál megoldást.

Néhány nap után kapott egy levelet. „ Megtaláltam a kiutat. Kérlek vigyázz nagyon Emmára. Mond el neki, nagyon szeretem, amit tettem érte tettem. „

- Kathy Godhy -





Video: youtube.com

A bejegyzést írta: Tündér

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: