Kivágva
2024. március 17.
Tegnap úgy szomorúságnak indultam délután, amikor a kertemen körbesétálva megláttam, hogy a kertlábszomszéd kivágta a két hatalmas cseresznyefája közül a finomabbat. Igaz, a fa idős volt. Amikor 18 éve először megláttam, már akkor is idős és hatalmas volt. Mostanra két-háromszor olyan vastag lett a dereka, mint az enyém, pedig én sem vagyok egy nádszálkisasszony, de mégis... szívem hasadt bele a látványba. Felkuglizva hevert a helyén.
Ő volt az, aki legkorábban érlelte meg hatalmas cseresznyéit a környék összes cseresznyefája közül, mintegy megnyitva a cseresznyeszezont és akkor az ember már tudta, hogy hamarosan az övéi is sorra kerülnek a pironkodásban. Olyan volt, mint egy iránytű, mint egy kedves öreg szomszéd, akit jó volt üdvözölni, és most nincs többé. Törzse legyőzetve vár, hogy egyszer még egy kandalló éhségét csillapítva meleget adjon egy családnak, majd hamuvá váljék. De mi, akik ott nőttünk fel felnőtt emberré a szeme láttára, sosem fogjuk elfelejteni azt az ízt, amit szánkban éreztünk a kegyéből.
*A fotókon a tőle származó vadcseresznye kacérkodik a hideggel.
- Zöld ujj - Grüner Daumen -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.