Kő, kavics és homok...
2013. január 24.
"Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit:
„Ugye tele van az üveg?”
„Igen” – hangzott a válasz.
Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután a professzor elővett egy, homokkal teli dobozt és elkezdte betölteni a homokot a befőttesüvegbe. A homok természetesen minden kis rést kitöltött.
„És most – mondta a professzor – vegyék észre, hogy ez az önök élete. A kövek a fontos dolgok – a családod, az egészséged, a gyermeked, a barátaid – ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok – az az összes többi. Az apróságok.
Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetők a boldogságod szempontjából.
Először a kövekre figyelj – azokra, amik igazán számítanak.
Állítsd be a prioritásokat.
A többi: csak homok..."
A bejegyzést írta: Black Ice
Hozzászólások
időrendi sorrend
Visszatértem. Gondolkodtam. Mi van akkor, ha valaki elveszíti a családját, a gyermekét, a munkáját, ami fontos volt számára addig, mindegy, hogy kinek a hibájából. Lehet, hogy az ő életében felborult ezzel a fontossági sorrend. Valamivel ki kellett töltse az életét (apróságokkal). Attól kezdve a fontos nem az lett már a számára, ami volt, hanem éppen hogy ezek az apróságok töltik ki az életét.
Ha abból indulunk ki, hogy alapvetően az ember az "örömet" keresi mindenben, akkor akár lehet ezzel együtt teljes az élete. Ez jelenti számára a boldogságot...
Természetesen erre haláli egyszerű a válasz részemről...
Addig a lélegzést is természetesnek veszik sokan, amíg tudnak lélegezni vagy van éltető levegő...
A fontossági sorrendet naivan azt hiszi az ember hogy ő állítja fel, pedig az élet csak egy folyamat aminek pillanatnyi részesei vagyunk.
Az életből a halálfele vezető utat is csak kalkulálni lehet, megtervezni, de a megvalósításra maradt idő ismeretlen.
Így az öröm apróságaitól, a természetesnek tekintett örömök láthatatlansága is előbukkan.
Nagyságuk és fontosságuk a hiányukban mutatkozva értékelődnek tudatosan is óriásivá.
Hogy mi a lényegesség öröm, boldogság szerint?
Az ha mosollyal az arcán hal meg az ember.
Miért?
Mert van tartalma, eredménye, értéke a filmnek amire visszatekint,
és szerintem ez az ABSZOLÚT BOLDOGSÁG...
Hiszen az önző dolog hogy mit vesztünk (nem azt kell nézni).
Ami fontos mit, milyen értéket, jövőrészt hagyunk önmagunk után a létezés eme formájában, utódaink s az utókor számára.
(Azért most írtam le mert ha ABSZOLÚT BOLDOG LESZEK már nem lesz alkalmam :) )
Ahogy a törvényt is mondom rá:
Minden vízbe mártott fej annál többet veszít a ÉLETBŐL, minél több a tüdejébe került víztől kitaszíthatatlan HALÁL súlya.
Azért szerintem ez nem a teljesség, lehet fokozni hiszen víz még tölthető bele így is. És ha ezt lehet magasabb telítettebb szintre vinni, látható a bővítés lehetőségének az esélye számunkra...
Ha abból indulunk ki, hogy alapvetően az ember az "örömet" keresi mindenben, akkor akár lehet ezzel együtt teljes az élete. Ez jelenti számára a boldogságot...