Ködlovag
2012. március 24.
Ez egy régi, poén, versnek bűn-rossz!
Sűrű, szürke köd ereszkedett a tájra.
Hegycsúcs magasodott ki a sötét takaróból, melynek tetején vár állt,
a Ködlovag vára....
Így kezdődik eme mese,
melynek fele mese,
s miatta Emese,
hasát fogja nevetve.
A Ködlovag várában várta,
igaz szerelme megtalálja,
de őt hiába is várta,
a nagy Ő nem találta.
Elindult hát megkeresni,
ködlámpával felfedezni,
s most már mese nincsen,
eltévedt a Kincsem.
Így hát, mesém örökké tart,
míg csak csillog a kard,
s a Ködlovag merészen
keresi őt tettre-készen.
S ha reggelre felszáll a köd,
neked sikerült örömködnöd,
nekem pedig ökörködnöm,
nem kell már a ködmön.
Így lesz az idők végezetéig,
de legalábbis keddig,
Ködlovag keres, kutat,
s talál is asszonyokat.
S hogy fejezzem be végre,
s legyen mesémnek vége,
örökké keres a bús lovag,
míg le nem száll az alkonyat.
Kéne egy kis kacagás,
míg az uram kint ás,
én pedig habókosan,
reggelizek gyorsan.
Kín-rím rengeteg,
hová fut a fergeteg?
Ködlovag bőrig ázik,
Kisvirág jót teázik.
Itt a mese vége,
de ne fuss el véle,
mert jön a Ködlovag,
s elüti dög lovad.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.