Kontroll, meg egyebek

2022. február 21.

Vissza a naplóhoz

2016. november 7.-i jegyzet:

Apám tegnap jött haza a szomszédtól és a szar földúton kibicsaklott a bokája. Ugyanaz, ami 30 éve eltört. Még hazahozta a lába, de épphogy. Feldagadt és nagyon fájt neki, már ráállni sem tudott, megmozdítani sem. Mondom fasza, itt nincs, aki segítsen. Amit tudok megcsinálok, de mindent nem tudok, meg az én lábaim is kivannak, bár nem annyira, mint neki. Azon agyaltunk, hogy hogyan jutok fel a dokihoz? Egyedül nem mehetek, de ha nem megyek, akkor ki tudja mikorra adnak másik időpontot? A Gabi nem tud jönni, dolgozik. Szomszéd szintén. Mekk Elek? Hívjuk. Na, ő tudott jönni. Lejött értem kocsival, meg hazahozott. Mákom van! Legalább a lábamat sem kellett kigyilkolni, így sem akarnak vinni megint. Apám már tud járni, azt mondja, hogy csak néha nyilall egy kicsit, szóval csak jól megrántotta. A szomszéd kutyája hazajött vele tegnap este és nem akart hazamenni. Hallottam, hogy nyüszít, de akkor már jóideje esett az eső. Megyek ki, szerencsétlen szarrá volt ázva. Kinyitottam a teraszajtót, de alig mert belépni, mert engem még sosem látott. Beszéltem neki, közben felényújtottam a kezemet. Megszagolta és nyalt rajta egyet, ekkor gondoltam jó vagyok nála és megsimogattam a fejét. Nem mert bejönni, csak lépésenként. Bejöttem a házba, mondom apámnak, hogy a Gombóc szarrá ázott, behozom megszáradni (a sparhelt fűtött), meg tettem le neki kaját-vizet. Apámat nagyon bírja, ott fetrengett vele a kanapén. Nem küldtük haza, úgysem ment volna. Telefonált a Pistinek, hogy ne keresse, elszállásoltuk. Nálam kapott helyet, leterítettem neki egy takarót az ágy mellé és lefeküdtem én is aludni. 'Beszélt' nekem egyfolytában, ekkor már nem félt tőlem. Egyszercsak a sötétben egy mancs tapogatta a karomat. :-D Megsimogattam és mondtam, hogy feküdjön le, de nem feküdt, az orrával bökdöste az arcomat, meg szemen nyalt. :-D Próbáltam aludni, de 'zaklatott'. Felugrott mellém az ágyra, eldobta magát és piszkálta a kezemet, hogy simogassam. Mindent megpróbált; hempergett, nyalta a karomat, furakodott a hónom alá, képen nyalt ötvenszer, rágcsálta a fülemet, meg beleszuszogott, szájon nyalt, aztán lement a lábamhoz, akkor a talpamat nyalta, a lábszáramra tette a fejét, a takarót húzgálta, stb. Úgy viszonyult hozzám, mintha ezer éve ismerne. Nagynehezen elaludtam, aztán arra keltem, hogy itt öklendezik mellettem, úgyhogy letettem az ágyról. Reggel hazavitte apám.

Felküldte velünk a koszorút, hogy ha már úgyis Pesten leszek, vigyen el a Krisz az Anyuhoz, tegyük ki a sírra. Kitettük. Furcsa volt ott lenni, mert rég' voltam. Nem járok, mert Ő nem ott van!

Ügyes voltam. :-D Mondta apám, mikor kiléptünk a Krisszel az ajtón, hogy tegyem ki a szemetet a kukába. Oké. Felmarkoltam, kimentünk a kapun, beültünk a kocsiba, elindultunk, aztán pár méter után leesett, hogy ott van a szemetesszatyor a kezemben. Röhögtünk egyet, visszatolatott, kidobtam. Fél 10-re Palotán voltunk. 11-re volt időpontom az érsebészhez, szóval felmentünk addig hozzájuk, aztán fél 11-kor elindultunk. Krisz megvárt a kocsiban. Keveset vártam, mert csak egyvalaki volt előttem. Míg az asszisztensével beszélt a Doki, addig levetkőztem. Jött a szokott megjegyzés "fiatalember, magát elfújja a szél!" Lassan tényleg nem kell röntgenezni sem, csak elemlámpával átvilágítani. :-D Felfeküdtem az ágyra. Mért vérnyomást, pulzust. (130/100) Karjaimban, nyakamban hallgatta az ereket. Megnézte szemmel is, dopplerrel is a tág eret a bal combom belső felén. A jobb combomban is tág már. Hurrá! Azt mondta a doki, hogy a magas vérnyomástól van. A lábamban sípcsonttól lefelé alig, bokától lefelé meg nem volt keringés. 3× is átnézett mindent, egyszer kis keringés volt a lábfejemben. Mondtam neki, hogy mindig ez van. Mondta, hogy épp' annyi van benne még mindig, amitől még élnek a szöveteim és mákom van, hogy ennyi ideje ezen a szinten van. Mutattam neki a fotókat, csóválta a fejét, mondta, hogy nem lesz jó. Megnyomkodta a lábujjaimat, nézte, hogy mennyi idő alatt áramlik beléjük a vér, meg nézegette a talpamat is. Diktált megint az asszisztensnek. Mondtam neki, hogy kb. egyhónapja lefagyott a bal nagyujjam, meg sokszor ég, zsibbad mindegyik, a végükben meg szorító érzés van. Hümmögött és mondta, hogy gyakoribb értágítás kell, még ugyan nincs fekély, de ha így megy tovább, az lesz belőle, onnan meg tudjuk mi jön, ha nem jön rendbe. Mondta, hogy hordjak egyszámmal nagyobb cipőt, hogy az ujjakat ne nyomja, tudjanak mozogni, hogy jobban keringjen a vér. Megyek megint 5 napos értágító infúziókúrára. A kezemnek sem örült. Tegnapelőtt megkarmolta a karomat a Margit és nem vérzett, mert alig volt benne keringés. Mondtam neki, hogy el szokott kékülni a szám. Mondta, hogy ha tovább romlik, már csak a műtét lenne, de azt mondta, hogy az csak tűzoltás és ezzel a szívvel, meg ilyen rossz keringéssel nem ajánlott, mert esélyes, hogy otthagyom a fogamat a műtőasztalon. Kérdeztem nem lehet-e felerősíteni arra az időre a szervezetemet, de szerinte nem éri meg kockáztatni, mert akkor is terhelne a műtét és x idő múlva úgyis kiújulna a szindróma, tehát ez egy szélmalomharc. Maradtak az infúziós kúrák, reményeim szerint sokára tolják ki a romlást. Megkaptam a friss véleményt és jöttem. Doki után ejtettük meg a temetőt, aztán felmentünk a Kriszékhez, mert dolga volt és utána hozott haza.

Feszült vagyok. Vannak a kutyámnak jobb és rosszabb napjai, a tegnapi is ilyen volt. Adtam Neki gyógyszert (attól jobban lett megint), felfeküdtem vele a kanapéra, mert azt szereti, meg simogattam. Apámnak megmondtam, hogy a kutya érdekeit nézze. (Az én kutyám, de ő kezeli a pénzt, meg ő tudja elvinni az orvoshoz.) Elhiheti, hogy én is életben tartanám az utolsó percig, de meg akarom kímélni a további szenvedéstől. Egy önző embernek magyarázhatok, de nem fogom hagyni, hogy nyújtsa a szenvedését. Kíváncsi vagyok az eredményre, mostmár bármikor jöhet. Szereti a plüssöket, szóval azt kapott, ugyanis tegnap 13 éves lett. Aludt vele, meg hurcolja. :-D

A bejegyzést írta: Arnold91