Kórházban

2022. február 23.

Vissza a naplóhoz

2016. november 23.-i jegyzet:

3. napja vagyok bent. Mindig csak 1-2 hét az értágító hatása, de valamit próbálni kell.
Az idegrendszeremmel játszik a kór. A memóriazavartól kezdve (ami nem új, de ilyenkor fokozottabb) a zsibbadáson, érzékelési zavaron, szédelgésen, koordinálatlan mozgáson át a kézremegésig van minden. Másfél hónapja tart, bár néhány napja a kézremegés sokat enyhült, ma pl. nem is remeg. Egyre biztosabb, hogy kb. 2 hét és lesz kerekesszékem. Önhajtós, tehát apámnak kell tolni, ha elfáradok, de már nem mert ellenkezni. Talán hatott a doki leb@$zása. Persze nem nyugszik bele, azt mondta kell egy elektromos majd, mert ő nem toligál mindig. Végre meglesz! Minek nem tud örülni az ember, mi? :-D Jó lesz, mert nem leszek a házba zárva. Pont Mikulás táján fogom megkapni, szóval a jó öreg Miki bá' nekem szabadságot fog hozni. Megőrít a viszketés, mert kiszárad a bőröm a rossz keringéstől. Ilyenkor télen rosszabb. Eddig csak a kéz-lábfejem viszketett, idén már felkúszott a viszketés a karomig, meg a lábszáram alsó részének a feléig. A doki azt mondta krémezzem. Hoztam magammal testápolót, azzal este bekentem, de reggelre az összes krém ugyanott volt a lábamon + meg a nadrágom belsejére, lepedőre kenődve, zoknit is húztam éjjelre, hogy fentmaradjon a krém, de annak is a belseje krémes maradt reggelre. Kérdeztem reggeli vizitkor a dokit, hogy ez hogyan létezik, hiszen ha száraz a bőr, akkor pont, hogy be kéne innia, nem? Azt mondta, hogy a be nem szívódó krém is a vészesen gyenge keringésre utal. Nagyszerű. A lábszáram alsó részétől indulva jeges az egész, a lábujjaim zsibognak, szorít a végük, mintha csipesz lenne rajtuk. Nem érzi a jobb nagyujjam egy része sem a tűt. Eddig csak a bal volt olyan. Ma volt Doppler-vizsgálat (ultrahang, ereket nézik vele), meg kapillármikroszkópos vizsgálat (ezzel az ujjvégekben, körmön keresztül nézik a keringést). Ez a doki is mondta, hogy nagyon kicsik és vékonyak az ereim, alig látja őket. (Testszerte furcsák a koraszülött mivoltom miatt, nem volt idejük rendesen kifejlődni.) Az előző érsebészem azt mondta 3 éve, hogy a mellékereim kb. 25%-a nem működik. A mostani, akihez tavaly óta járok azt mondta, hogy már a főerekre is kiterjedt a károsodas és kb. 30% nem működik. Most ez a kórházi doki is ezt mondta ma és felnyomta a pumpámat a stílusa: "növelhetjük az adagokat, írhatunk fel újabb kezelést, de nincs sok mód és nincs értelme sem, mert úgyis AZ lesz a vége!" Mi az, hogy felesleges a kezelés?! Ha gyógyítani nem lehet, akkor javítani is kár a helyzeten, mert nem éri meg? Ha az ő élete lenne, vagy az ő rokona lenne ilyen helyzetben, akkor neki is odamondaná, hogy úgyis kampó és nem kezelgetünk, mert idő és pénz, meg gyógyszerpazarlás? A jelent nézem és a remény mindig itt van, itt is lesz bennem. A vége nem "az" lesz, hanem az, hogy jobban leszek, vagy stagnálok. Fel sosem adom. Apám kérdezte, mit hozzon, elmondtam, erre nem hozott semmit. :-D A kerekesszékkel kapcsolatban állítólag tegnapra várta a nő a választ (a fuvarral kapcsolatban), ma kérdeztem, hogy elintézte-e? Még nem. Bakker! Ha megint miatta fuccsol be a dolog, mérges leszek. Ő húzza az időt mindig, de neki nem fontos, nem ő nem tud sehová elmenni. Most, hogy letoltam, írt az Attilának, hogy tudna-e segíteni. Nem igaz, hogy mindenért 'könyörögni' kell neki, vagy csesztetni, mert különben meg sem mozdul. A Gabinak mindent azonnal... Nekem nem kell azonnal, de ne is 'évekig' halassza, ha segítséget kérek.

A bejegyzést írta: Arnold91