Kormi
2011. június 20.
Egyszer télen pont az ölemben volt, aztán ahogy kinyújtózva a nyakamba tette a lábait - mint mikor nyújtózás végén ölelünk magunk is - , olyan szeretetet sugárzott, hogy megszólaltam:
- Én is szeretlek!
Közben meg a párom telefonált valakivel. Aztán jót kuncogtam, mert hallották. :)))
Azóta is így szokott ölelni a cica.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon szép -a történet is-. Pedig nem vagyok macskás, vagyis állatos, (csak katicás), de elismerem a macskák különleges lények.
Valóban van bennük valami egyedülálló. :)
Jó, nem bánom! Legyen neked is egy Kormid! :-)
Üdv,
Pinokkió