Kortárs költők
2012. április 25.
Kedves naplóm!
Valahányszor irodalom órán előkerül ez a két szó, akarva-akaratlanul is egyetlen emberre tudok gondolni. Chester Benningtonra. Tudom, már-már megszállottságnak tűnhet, hogy folyton ő jár az eszemben, de tökéletes mentségem van erre. Manapság a költészetnek sajnos nem jut akkora szerep, mint például a XIX. században. Viszont megnőtt a zene fontossága. Főleg a fiatalok körében. Volt egy film, a Lelkes testcsere, amikor az egymás szomszédságában lakó fiú és lány testet cserélt, mert valamilyen keleti istenség szobra előtt veszekedtek egy múzeumban. Meg kellett tanulniuk békében élni egymással. Eközben egymás életét élték. Ebben a filmben volt egy jelenet, mikor a fiú a lány testében elment az egyetemi felvételi elbeszélgetésre, ahol megkérdezték, ki a lány kedvenc kortárs költője. Erre ő leblokkolt, végül eszébe jutott egy rapper. Elmondta, hogy a maga utcai stílusában sok fontos dologra világít rá és ezért akár költőnek is tekinthető.
Én is így vagyok Chesterrel. Rengeteg olyan dalszöveget írt az együttes többi tagjával, amiben akár a lelki kuszaságokat taglalta, akár valamely érzelmet ragadta ki, vagy éppen a világról alkotott véleményt. A régi dalaikban egészen mély, elégikus verseket lehet felfedezni, a mostaniaknak már kicsit lazább a tematikája. A lényeg, hogy ha kedvenc kortárs költőt kéne mondanom, akkor az ő lenne.
Nem is csak azért, mert nem igazán olvasok verseket, hanem mert tényleg érték, amit átad. Arról nem is beszélve, hogy őrületesen sokszínű és tökéletes énekhangja van, csodás emberi lény, nagylelkű és segítőkész, önzetlen, barátságos. Emellett nagyszerű férj és apa vált belőle a nehézségek ellenére is. Korán megtapasztalt bizonyos borzalmakat és tinédzserként azért dolgozott, hogy a fájdalmat és az emlékeket drogokba és alkoholba fojthassa. Nem volt ő senki. Most pedig a világ egyik legjobb és leghíresebb együttesének énekese, mert valaki rábeszélte, hogy menjen el egy meghallgatásra. Azonnal marasztalták. Az önpusztításból az önkifejezésbe menekült és milliókba öntött lelket. Köztük belém is.
El sem tudom képzelni, mi lett volna, ha annak idején nem ismerem meg őket. A dalaik 90%-ában megtaláltam önmagam, mintha arról írt volna, amin én is átmentem. Természetesen nem írt a drogokról, de a sérült és reménytelen lelkéről igen. Írt magáról, arról, ahogy a világ látta, ahogy ő érezte maga körül az embereket.. Elég sötétnek hangzik ebben a leírásban, pedig a Linkin Park nem volt soha egy depresszív, befordulós együttes.
A többi öt tag is rendkívül tehetséges, hiszen rögtön ott van Mike Shinoda, aki úgy ontja magából a szavakat, mint egy szökőkút a vizet, Brad Delson, aki az egyik legtehetségesebb gitáros, Rob Bourdon, aki fiatal kora ellenére már úgy dobolt, mint a legnagyobbak. Aztán ott van Joe Hahn, aki az elektromos hangzásért és a videók készítéséért felel leginkább, vagy David Farrell, aki Brad oldalán gitározik, szintén nem kis tehetséggel.
Ők hatan minden tőlük telhetőt megtesznek a világért. Ha kell, írnak egy dalt, amiben a több millió rajongót ösztönzik a természetvédelemre, amiben felhívják a figyelmet az ember okozta károkra - mind természeti, mind történelmi oldalon, vagy írnak egy dalt, amiben a szökőárban károsultakhoz szólnak, próbálják őket megnyugtatni, és mindemellett vezetnek egy jótékonysági szervezetet is. Amikor csak lehet, mennek ők is, házat építenek, iskoláknak visznek felszereléseket, takarítják a romokat, koncertsorozatot szerveznek más neves előadókkal és a bevételt átutalják a Vöröskeresztnek és különböző alapítványoknak..
Nem csoda, hogy az ENSZ tavaly díjban is részesítette őket emiatt. Nagyszerű dolgokat valósítanak meg globális szinten, míg más hírességek több százezer forint értékű fehérneműt vesznek maguknak. Mert a múltkor erről olvastam. Ez a híresség is énekel, csak éppen nem ő írja a dalait, hanem valaki fizetett. És ez nagyobb hírnek minősült, mint az, hogy van valahol Los Angelesben egy együttes, akik nem lusták több ezer kilómétert repülni, hogy jelenlétükkel enyhítsenek mások szenvedésein. És ez nem népszerűségi kampány. Ez a lelkük.
És itt jön az, hogy költőként kezelem őket. Van mit mondaniuk, értenek is hozzá, igazi művészek, van hangjuk a világban és ott vannak, hogy váteszi szerepet vegyenek magukra és kapcsolatot teremtsenek az emberekkel.
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Azt hiszem ez a mondat mindent elmond:
"Ők hatan minden tőlük telhetőt megtesznek a világért."
Nagyon szép és nemes feladat.
Pussz, Tündér
Linkin Park forever! :)
Elemedben vagy ma, úgy látom :D
Na, de mégis hol fent van leírva? Az égben? :-P
Tudom :P :)
Na jó, elhiszem. :)
Csak ugrattalak. :))
Hehe :) Nem.. a fent leírtak miatt, főleg.
Csak ugrattalak. :))
Miért? Magasak? :))))
Nagyszerűek. Sokan felnézünk rájuk :)
Juj, én még sose láttam ezeket az ijesztő arcokat. :)))))
Puszi!
Puszi!