Kötélhúzás
2016. március 29.
A nagy trakta, ami jellemez egy-egy ünnepet, és fogva tart, ha akarom, ha nem, még akkor is, ha kint már fényárban úszik a határ...
A két napos semmittevés és ami megelőzi lassan kötelet fon körém... Nehezen enged visszazökkenni...
Nem volt ez mindig így, de egyre inkább ezt érzem, valahányszor engedek a szokásoknak, a kísértésnek,... leblokkolok,... nincs ez így rendben...
Hiába hív a kertem, az aranyesőm elvirágzik csendben,
mindig, minden rajtam múlik, én mégis fogoly vagyok ott, hol semmi sincsen...
Záporoznak bennem egyre a kérdések, hol van az öregember, kinek a telke mellett annyiszor elmentem, hogy már egy barija sem béget?...
Semmi sem olyan már, mint régen volt, sorra maradnak el a barátok, a nagy találkozások...
Lassan nekem is mennem kell, pedig még élnem kell!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Koszonom, Cathy! Sajnos nem vigasztal a tudat, hogy nem egyedul vagyok ekkora okor..., mert, aki tudja es nem tesz ellene, nem is erdemel mast... :-)
Amig az ember nem ismeri fel az okokat, amik benne tartjak egy rossz gyakorlatban, addig nehez valtoztatni. Es az okot legalabb olyan nehez az embernek megismerni, mint rajonni arra, hogy valami nem jol mukodik az eleteben. De ha mar tudjuk, mi nem jo, akkor mar megtettuk az elso lepest. Onnantol mar csak tovabb kell lepkedni.
`mindig, minden rajtam múlik, én mégis fogoly vagyok ott, hol semmi sincsen...`
Gyonyoruen irtad! Sokan vagyun igy ezzel. :)
Gyonyoruen irtad! Sokan vagyun igy ezzel. :)
Ez jó, tetszik.