Közel az erdő...
2018. augusztus 8.
A Pécsszabolcsi szőlőhegyen honnan az akácosból keveredett oda a kertembe, de ma reggel sikerült végre lefotóznom a diófám alatt tőlem 10 méter távolságban békésen nézelődő fiatal őzgidát. Csak alulról jöhetett, ahol nincs bekerítve. Áldom a szerencsém, hogy nem nagy csatazajjal érkeztem és nem előbb, vagy később, mert akkor nem találkozhattunk volna. Eszébe sem jutott elmenekülni. Egy darabig nézegettük egymást és egyikünknek sem akaródzott odébb lépni... Egy kicsit takarásban volt, de nem mertem közelebb menni hozzá, nehogy elriasszam a fotóalanyomat... Óvatosan, megvártam, amíg elindul végre lefelé, és sikerült lencsevégre kapnom őkelmét...
Kegyes volt velem mostanában a természet, mert csupa élményt nyújt az erdő közelsége. Nem tudom mit tettem volna, ha ma nem egy őzgidával, hanem mondjuk azzal a vaddisznó csordával találkozom szembe, aki a szomszédom zöldségeskertjében járt a minap, mint afféle disznók nem túl nagy kárt okozva túrtak-fúrtak, majd odébbálltak...
Fotó, saját.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.