Közeleg
2011. május 8.
Azt mondják, jó, ha a műtétet előre eltervezi orvos és beteg. Fel lehet rá készülni. A testet megerősíteni, a lelket ráhangolni. Nos, annak ellenére, hogy tizenkét évet dolgoztam műtétes osztályon, sőt, magam is átestem már számos kisebb nagyobb beavatkozáson, nem tudok száz százalékig azonosulni ezzel az állásponttal. Még a test roborálása, műthető állapotba hozása rendben is lenne. Ha racionálisan gondolkodnék, akkor már adnám is a két pontot, de soha nem voltam híres arról, hogy két lábbal a földön járnék. Bevallom, nekem nehézséget okoz lelkileg ráhangolódni a szerdai napra. Vészesen közeleg, nekem meg az idő közeledtével fordított arányban jönnek az álmatlan, jobb esetben rémálmokkal tarkított éjszakáim. Talán azért, mert pontosan tudom, mi fog velem történni. Tudom azt is, hogy mi a rosszabbik verzió és ez kétségbe ejt. Emlékszem még kórházi nővér koromból, hogy az egészségügyi dolgozóknál majdnem háromszor gyakrabban fordul elő nem várt komplikáció, vagy csúszik be valamilyen szövődmény. Miért én lenék kivétel?
Jó, tudom, ezt már a portás is kisujjból, de mégiscsak mégis... tele van az a bizonyos.
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Azt hisze, hogy én azon már túlestem, ami előtt te állsz. Engem is már mindenütt feldaraboltak, de még élek...
Van egy technikám ezeknek a túlélésére.
Nem akarom tudni a kockázatokat! Ha már meg kell lennie, akkor meg kell lennie!!!
És a műtét napján mindig a következő nap azonos időpontját vizualizálom magamnak.
Üdv,
Pinokkió
Nem lesz semmi probléma, mert a kivétel erősíti a szabályt!!! :)
Mindenesetre gondolni fogok rád. Én kedden megyek, és zenét hallgatok, hogy ne féljek annyira.
Egy kalappal! :-)
Ada