Közlekedők
2016. június 19.
A nyugdíjas létnek megvannak a maga előnyei, és persze a hátrányai is, de koncentráljunk az előnyökre. Számomra kimondhatatlan felszabadultságot jelent, hogy az aktív koromhoz képest, a minimálisra csökkent azon programok száma, melyeken előre meghatározott időpontban kell megjelennem a helyszínen, nem készülök megbeszélésekre, üzleti tárgyalásokra, nem cipelem magammal az ahhoz szükséges iratokat, ahogyan decens kosztüm helyett is kényelmes farmert és pólót viselek.
Ám a lényeg, milliomos lettem, no, nem pénzben mérhető a gazdagságom, csak időmilliomos vagyok, az is valami. Ráérősen tömegközlekedéssel járok, mondjuk, aki azzal közlekedik, nem is nagyon siethet, mert a tempót a BKV határozza meg, és van időm arra, hogy megfigyeljem az utastársaimat. Persze, szinte hallom, hogy azt mondjátok, nekem mindig a szórakozáson jár az eszem, mit mondjak, nem tévedtek olyan nagyot!
Szóval, a kamaszkorú kocsim itt parkol a ház előtt, én pedig belevetem magam a tömegközlekedés bugyrába, időnként szó szerint, mert úgy tele utasokkal a villamos, hogy inkább kihagyom és megvárom a következőt, vagy átmegyek a buszmegállóba, és reménykedem, azon talán kevesebben lesznek.
A Nagycsarnok előtti villamosmegálló állandóan tele várakozókkal, nem hiába a főváros legnagyobb piacán lehet a legolcsóbban vásárolni, ám ha valaki drága, különleges árut keres, az sem csalódik. Ez a piac az, amely a turisták kedvenc helye, akik jönnek, nem vesznek semmit, legalább is a földszinten nem, csak fényképeznek. A csarnok középső, széles nagy passzázsán rendszeresen tartanak vásárlással egybekötött tematikus árubemutatókat, megakasztva a piac rendjét, mert a bevásárló háziasszonyoknak kerülgetniük kell az árusokat. Egyik alkalommal afrikai ország képviselői mutatták be országuk hagyományos áruit, melyekből két középkorú hölgy vásárolt, akikkel később véletlenül egy villamosra vártunk. Az afrikai sálat vásárló hölgy nem tudott betelni szerzeményével, előhúzta kosarából, hogy a tavaszi napsütésben jobban megnézze. Apró címkéjén ott állt a készítésének helye: China. Vidd vissza, biztatta barátnője, melyre felháborodva válaszolt: Csak nem képzeled, hogy visszaviszem, elismerve ezzel, mekkora nagy balek vagyok!
A körtéri megállóban várok a villamosra. Szokásos idill, fiatal pár csókolózik, lassan ki lehetne tenni rájuk a tizennyolcas karikát, de nem zavartatják magukat. Hiába, fiatalok! Megértem őket, mi is voltunk ifjak és bohók, csak azóta eltelt néhány évtized. Közelít hozzám egy nő, tiszta, ám meglehetősen szegényesnek tűnő, divatja múlt öltözékben pompázik, megszólít, nyújtja a tenyerét, kéreget. Rázom a fejem, nekem nincs annyi pénzem, hogy valamennyi kéregtőnek adjak, s nem akarok magyarázkodni, hogy ma már egyszer adakoztam egy rászorulónak. Elsomfordál, és pár pillanat múlva egy rollerrel érkezett, igen jól öltözött férfit boldogít, aki éppen összecsukja járművét. Fiatal lány fülére ragadt a telefon, széles gesztusokkal beszél valakivel az éteren keresztül. Megérkezik a sárga csoda, szinte valamennyi utas leszáll, így lesz ülőhelye a felszállóknak.
A fiatal pár két tagja leül egymással szemben, előkapják a telefonjaikat és vadul nyomkodják azok gombjait. Vajon kinek küldik az sms-t? És miről szólhat az üzenet? Több megállót elhagyunk, egymásra sem néznek, szót sem váltanak, mintha nem is ismernék egymást. Eddig tart a szerelem?
A kéregető zsebébe nyúl, szól a mobilja.
- Szervusz, még hiányzik a napi penzumom negyede! Tízre érek haza. Mit főzzek ebédre? Á, miért nem mondta, hogy személyében megélhetési kéregetőt tisztelhetek? Az mindjárt más, szóba elegyedtem volna vele és szívesen megtanulnám tőle a trükköket, hogyan lehet munka nélkül megkeresni a mindennapi betevőt. Tanulni sohasem késő! Bár, nekem már késő, legszebb éveimet munkával töltöttem.
A rolleres jól öltözött fiatalember, egyik kezével tartja az összecsukott járművét, a másikkal meg telefonál.
- Szia! Mondtam, hogy nem vagyok elérhető! Fallabdázni voltam, most elugrok reggelizni, tízre az irodában leszek! Majd visszahívom! Mondd azt, hogy fontos tárgyaláson vagyok!
Mást mond és mást cselekszik! Nem szívesen kötnék vele üzletet, bár, ha elképzelem, amint magához hasonlóval kerül kapcsolatba! No, azt megnézném. Vagy két hazugság már az igazság? Vagy úgy van, mint a matematikában, hogy két negatív szám szorzata pozitív lesz?
A fülére ragadt telefonos lány még mindig mondja a magáét. Fejének negyede, a baloldalon, tök kopaszra nyírott, ám a többi háromnegyedén hosszú a haja, amit lófarokba kötött. Ez az új divat. Nem tetszik, de ez magánügy.
- A fenébe is! Hát nem érted, hogy Lujza a gyerekkori barátnőm? Na és, ha leszbikus, akkor mi van? Nem érted, hogy nekem még akkor lett a barátnőm, amikor még nem volt az? Téged szeretlek! Csak beszélgettünk, meg vásárolgattunk! Te is elmész sörözni a barátoddal!
Hétköznapi konfliktus. A féltékenység, a zöld szemű szörnyeteg ott lapul minden kapcsolatban, és ok nélkül képes megmérgezni azt.
Két nagy cekkerrel kezében leszálláshoz készülődik egy idősebb úr. Úgy látom, túl van a piaci nagybevásárláson, szuszogva szorongatja a zöldségekkel, gyümölcsökkel, hússal teli szatyrokat. Mobilon rászól a neje, mire kicsit mérgesen válaszol:
- Miért nem mondtad? Az nincs a piacon, el kell mennem a bevásárlóközpontba, de lehet, ott sem kapok!
Megállunk, pirosat kap a villamos, látom, amint a zebrán átmegy az öreg az út túloldalán lévő borozó teraszára, gondosan leteszi a csomagjait és leül a kerek asztalhoz. A pincér máris viszi neki a hosszúlépést. Az öreg kiguberálja az árát aprópénzben, meghajol a felszolgáló. Biztos vagyok benne, hogy elidőzik az öreg, majd egyenesen hazamegy. Elképzelem, amint belép a lakásba:
- Mondtam szívem, hogy bevásárlóközpontban sem kapok! Tettem egy felesleges kört, kicipekedtem magam! Iszom egy pohár bort. Megérdemlem, nem?
A következő megállóban magam is leszállok, ott van az a cukrászda, melyben a barátnőmmel találkozom, aki Újpestről jön, mert kedvenc süteményét itt készítik a legfinomabban. Ülök a napfényben fürdő teraszon, iszogatom a kávémat. Megcsörren a telefonom:
- Ne haragudj, dugóba kerültem, nem kellett volna kocsiba ülnöm! Igyekszem! Megnyugtatom, ne siessen, megvárom.
Addig legfeljebb nézegetem a gyalogosokat. Elvégre időmilliomos vagyok!
- Yolla -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Érdekes ez a mások megfigyelése, ebben az esőben még kimozdulni sem kell ahhoz, hogy lássuk mi történik az utcán. Vasárnap van. Jövet-menet hol is állhatnának meg az emberek egy kis csevejre, ha nem az orvosi rendelő fedett előterénél, ahol lépcső is van, addig sem áznak, le lehet ülni és szinte oda vonzza a boldog-boldogtalanokat. Lassan benépesül, hangos lesz tőlük a tér, így már senki sem érezheti magát olyan egyedül...
Nálunk is annyira lecsökkentették a helyi járatokat, hogy tegnap vissza is fordultam. :-)