Krizis helyzetben melletted voltam...
2011. április 1.
Szomorúan konstatálom a dolgokat..., sajnos! Csalódtam abban az emberben, aki mellett álltam még olyan krízis helyzetekben is ami tényleg az volt, ezt nem tudja senki...! Szomorúan állapítottam meg, hogy elárult! De nem baj újabb következtetést vontam le a tanulságokat az emberek rossz énje újra csatát nyert a jó fölött, s Én ki mindig a jóért, becsületért és egyéb jó dolgokért harcoltam és azért teszem ezután is elvesztettem a csatát....
Fáj, mert ezt nem tudja senki és nem érzi! Kis csillagom mely fényesen ragyogott az égen, lassan lehull és kialszik , majd megpihen a földön!
De nem baj, mert valami azt súgja lesz még jobb is, bár nem most, mert ....
Viszont megbocsátás a legnagyobb emberi erény, mint írtam egykor, de a nem feledés pedig a másik!
A bejegyzést írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Orsolya
Szia Pinokkió! Bár millió egy dolgom van, de benézek időnként, sajnos rossz a megérzésed, most az egyszer tévedsz, ne haragudj! Felvérteztem magam, ne izgulj azért tanultam valamit! Legyen szép napod! Üdv Orsolya
Ha én nem tudom, akkor jó; de te honnan tudod, mit tudok? Esetleg nem tudod?
Nem lenne-e jó megmondani, hogy tudjam, segíthessek?
Puszi,
Pinokkió
Ahogy te nem engedtél anno, én sem engedlek!!!! Ott vagyok, és itt is, tudod!!!
Puszillak,
Ada
Én tudom mi a bajod:-(
Olvasok a lelkedben...
Sajnálom!
Puszi,
Pinokkió
Szia Évi! Megfogadom a tanácsot...! Nekem is vannak ilyen dolgaim sajnos...! Szép napot kívánok! Orsolya
Ma én például dugni fogok. Tudod mit? :-)
Hát persze, hogy hagymát.
Én rájöttem már rég, hogy a gyakorlati dolgok, olyan, mint munka sokszor ezerszer többet ér, mint lelkizni és rágódni sok olyan dolgon, amin úgy sem tudok változtatni. Hát akkor minek?
Nem lehet mindig a szavak mögött olvasni. Nem tudom mi váltja ki benned ezeket a mondatokat, csak találgatni tudok.
A legtöbb ember meggyőződésből hiszi azt, hogy neki van igaza, de csak addig, amíg azt meg nem cáfolják.
Számtalanszor voltam én is kitéve annak, hogy számomra idegen emberek törtek pálcát felettem. A nélkül, hogy kicsit jobban ismertek volna. Abban mindig benne volt a saját énjük. Ezért mondom azt, hogy az igazság nem mindig az, attól függ te mit érzel annak.
Persze lehet egy kis elfogultság saját magunkkal szemben. Ezért egy kívülálló szavai bántani tudnak. Amit vagy el tudsz magadban rendezni, vagy őrlődsz.
Napokig, hetekig, vagy lehet hogy örökké benned marad a tüske, hogy megbántottak.
Vannak, akik könnyedén túl teszik magukat a sértéseken. Egy-egy sértést még le is tud nyelni talán. De ha többen csatlakoznak egy negatív vélemény mellé, mintegy felsorakoznak, akkor már annak súlya van. A lelkét mérgezik meg vele.
Aztán van egy pillanat, amikor azt mondja elég volt. Kitette a szívét, a lelkét - mert így igaz - így érzi az ember és mégis ezt kapja? Hát akkor miért?
Sokan vagyunk, sok félék.
Ha meggyőződésed, hogy aki bántott, az igaztalanul tette, akkor egy percig ne foglalkozz vele.
Puszi,
Éva
A megbocsátás a legnagyobb erény, a kis csillagod most ragyog csak igazán!
Szeretettel: Zsöti